Az autóm és én vagyunk az utolsó hősei a világnak...

Egyébként már reggel akartam irni, hogy olyan király vagyok, hogy ma elmentünk egy játszóházba, ami Stillorganban van. Tádáááám. Ez nagyon nagy szó, mert a Stillorgan Road egy hat sávos út, vagyis három-három sáv, középen fűcsikkal (ez nagyon fontos, sosem vezettem még olyan úton, ahol nem tudtam csak úgy megfordulni és elindulni az ellenkező irányba). Odafelé még kicsit paráztam, visszafelé viszont már nyomtam keményen és rettentő büszke voltam magamra, mekkora szabadságot adtam magamnak ezzel az egész vezetéssel. A Liffeytől délre már bárhová elmegyek, az északi résszel viszont még mindig hadilábon állok, ha tehetem, inkább nem megyek arra, ami baromság persze, de tudom, hogy előbb-utóbb azt a területet is felfedezem centiről-centire, mint ezt a másikat.
A játszóház amúgy klassz volt, kaptam ingyen kávét (nem azért, mert odavezettem, hanem mert kedden és csütörtökön az jár, ha délelőtt mész) és P. is össze-vissza rohangálhatott, anélkül, hogy megfagytam volna mellette...