Sziporkázom az autózással, komolyan. Ma a Mount Merrion-i toddler group-ban voltunk, ahová már régóta készültünk, de még sosem jutottunk el. No most igen. Elég döcögősen indult a dolog, ugyanis nem találtam parkolóhelyet sehol. Valószinűleg csak nők parkoltak a művház (haha, hogy van a community centre magyarul?) és a templom körül, mert szinte minden autó két helyet foglalt el, én meg köröztem a keskeny kis utcákban, mint egy idióta és káromkodtam, hogy hogy a jó életben van képe valakinek úgy hagynia a kocsiját két parkolóhely között, mintha csak egy kutya szart volna oda. Én sem tudok parkolni, de bakker addig javitgatok, amig tisztességesen be nem állok, most nem? Jó 15-20 percig vesztegettem hát a benzint, a környéken tekeregtem, ipszilonoztam, keringtem, de semmi, se a parkolóban, se az út mentén nem volt egy fia hely sem. Már épp közöltem P.-vel, hogy sajnálom, itt ma nem lesz toddler group, mert nem tudjuk letenni a kocsit, mikor a egyszer csak hopp - jobbra néztem és ott volt egy szépséges, tökéletes méretű parkolóhely egy bokor mellett. Villámsebesen beálltam hát és kezdődhetett a móka. 6 euró volt a belépődij, konkrétan arról szólt a dolog, hogy valaki egy vagon játékot kipakolt egy tornaterembe, ahol már jó 50-60 gyerek nyüzsgött, mint 50-60 zsák bolha, mikor bejutottunk. Iszonyat hangzavar volt, csak orditva tudtunk kommunikálni, de P.-t nem zavarta a dolog, leakadt egy nagy teherautónál és azt bütykölte. Egy idő után megjöttek Nóriék is, úgyhogy onnantól társaságunk is volt. Fél 12től egy nő a terem közepére penderült és próbálta rávenni a kölyköket, hogy énekeljenek, sokaknak tetszett is a dolog, de P. persze csak mogorván ült egy széken (mérges volt, hogy eltették a játékokat) és azt kérdezte furcsállva vagy húszszor, hogy ezt most miért csinálják a többiek. Dél körül vége lett a mókának, ekkor átsétáltunk a szemközti játszótérre, egy kicsit ugráltunk, röhögtünk, majd elindultunk haza. A GPS nem találta magát, igy saját kútfőből kellett hazavezetnem, de nem volt gond, szépen hazaértünk, nem is kis büszkeségemre. Azt hiszem, vezetés-addict lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése