Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen

Voltunk ma a BuzzBeez-ben és jajj, biztos meg fog jönni (nem), de annyira idegesitettek a gyerekek, hogy borzalom. Mondjuk a dolog pozitivuma, hogy újra megállapitottam, hogy P. egy aranycsillag és nem győztem ölelgetni meg simogatni. A ciki az, hogy a többi gyerek sem volt szörnyű ám, csak gyerekeskedtek és ez most valahogy halálra bosszantott. Volt például egy kisfiú, aki mondjuk vonatozni akart, de mikor látta, hogy az egyik vonat sem szabad, elkezdett toporzékolni meg sikitani és vörös fejjel tépte a haját. Ha a kiskocka volt másnál, mikor épp ő kivánta meg, akkor dettó. Biztos az idő sok mindent megszépit, de én konkrétan nem emlékszem, hogy P. valaha ilyen tehetetlen módon akadt volna ki*. Aztán a másik. Azért mentünk pont ebbe a játszóházba, mert itt van vonatpálya. Alagúttal, hiddal, sippal, dobbal. Pár sindarab rögzitett, néhány viszont nem és természetesen minden gyerek szétszedi a szétszedhető részeket és szarik bele, hogy az a másik szerencsétlen épp vonatozna, de szétdobált sinekkel ugye nem tud. Tisztában vagyok vele, hogy borzasztó vagyok és szegény P.-re szomorú és magányos élet vár, mint a szüleire, de hogy várjam el szegénytől, hogy türelmes legyen a többiekkel, akik csak rombolnak, mikor legszivesebben én is eltessékelném az ilyen kis buldózereket máshová? Jaj, olyan nehéz dolog ez, tudom, hogy szörnyen hangzom, de miért kell engedni, sőt, esetenként dicsérni, ha a kölyök szétdobálja a dolgokat, feldönti a tornyokat, szétszedi a vonatpályát? (Nem egyszer, nem kétszer, próbából, hanem sokszor és szándékosan, hogy húúú, de nagy poén.) Iszonyatosan konvencionális és szabálykövető vagyok, ha engem ez irritál, mi?
Mondjuk az igazság az, hogy szerintem másképp is lehet szabadságot adni a gyereknek, azzal nem zárom kordába a kreativitását, ha nem tapsikolok a romboláshoz, amivel más játékát meg mellesleg el is rontja... (Persze itt jön be megint a mázlim, amit már irtam, hogy P. sosem volt Rontó Pál, nem törte szét, verte szét a játékait, sőt, nem is igen kisérletezett azzal, hogy kibelezze őket, mert egészen kicsike kora óta inkább összerak, mint szétszed és inkább sorba rendez, mint szétpöcköl.)

* Ez kicsit pontatlan, érzem, tehetetlenül akadt ki már persze, mondjuk ha valamit megtiltottunk neki, de ha egy kivánatos játék épp másnál volt, akkor nem esett kétségbe igy, szó nélkül megvárta, mig szabad lesz az adott dolog és aztán startolt rá. (Mostanság meg átesett a ló túloldalára, ha olyanja van, simán kikapja a másik kezéből a kiszemelt cuccost, de mondjuk ez ritka, mert tudja, hogy ilyenkor úgyis rászólok, hogy nem oda buda.)