Teljesen kétségbe vagyok esve. Mielőtt ma P. szó szerint tolt ki az ajtón, hogy menjek már és hadd integethessen végre az ablakból, Emer közölte, hogy kirúgták a munkahelyéről, úgyhogy valószinűleg elhagyja az országot. Basszamegbasszameg, most őszintén, ezt igy hogy? Tudom, vannak akik ma meghaltak, akikkel közölték az orvosok, hogy rákosak, de a kurvaéletbe már, végre megszokik ez a szerencsétlen valakit, erre kezdődik minden elölről? Mi az istent kell ilyenkor csinálni? Most keressünk megint valakit, hónapokon át mérgelődjek azon, hogy 50 jelentkezőből 10 ir és abból a 10-ből sem szimpatikus egy sem vagy keressünk egy félnapos bölcsit, ami amellett, hogy rohadék drága még valószinűleg koszos is lesz és úgy egy az egyben dodgy?
Miért nem tud egyszer valami hosszabb ideig simán menni?!
Egyébként pedig amellett, hogy baromira sajnálom Emer-t és P.-t is, azért is kétségbeejt ez az egész, mert most elmesélte, hogy ő is pszichológát végzett és nem talál semmi munkát... Ezt a mostanit hónapok után sikerült megcsipnie és tessék, innen is kitették őt (és 15 másik embert) az utcára, mert "ez az ország halott". Bazzeg, ha egy itt végzett, ir valaki nem talál pszichológus állást, akkor én, a jött-ment, milyen esélyekkel indulok?! És rohadjon meg ez a képmutató világ, miközben ezzel párhuzamosan meg mindig mindenhol azt hallani, hogy igy kevés a szakember meg úgy kevés és jajj jajj mi lesz most a sok beteg, ön- és közveszélyes emberrel. (V. ö. : Magyar Tébolyda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése