És a lemenő Nap fénye csillan meg sok króm alkatrészen

Amúgy ma a Ballawley Parkban jártunk. Hát, Dundrum egyelőre nem a szivem csücske vezetés tekintetében, mert iszonyat béna kanyarok, elágazások, kereszteződések vannak és roppantul nehéz leolvasni a gps-ről, hogy akkor most végülis merre kell menni, hegynek fel vagy dombról le, de egyébként Dundrum szép, Dundrum jó, Dundrum elit, jó lehet ott élni, ha valaki nem olyan besózott, mint mi. A park maga amúgy nagyon érdekes kis park volt, gyönyörű kilátást nyújtott a környező hegyekre és tele volt mindenféle edzőtermi eszközzel vagy hogy is mondjam mivel. Tegnap amúgy délután még elautóztunk a Nagy Tescoba is. Hazafelé elkapott egy bazinagy eső, alig győzte az ablaktörlő (P. ablaka sajnos 2 centit lecsúszott és már elindultunk, mikor megkért, hogy húzzam fel neki, mert beesik az eső, de nem értem ugye el, úgyhogy mondtam neki, hogy sajnálom, tűrjön, mert most nem fogok tudni kiszállni (dugó volt és a hazavezető úton nem lehet nem balesetveszélyesen megállni, olyanok az utak), szegény tűrt is, majd két perc múlva megszólalt, hogy ha nagy leszek, biztosan el fogom érni a felhúzókát, de most még közepes vagyok... Hát meg kell a szivnek hasadnia...) Rájöttem amúgy, hogy amellett, hogy az ember egy gyerek mellett jobban rá van kényszeritve a vezetésre, mint egyedül (óriási macera a tömegközlekedés egyedül is, nemhogy egy (több) türelmetlen kis bombával), azért is pont most kezdtem bele ebbe az egészbe, mert a gyereknevelés, pont úgy, mint a vezetés, tulajdonképp arról szól, hogy egy időben kell figyelni egy rakás dologra, különben elveszel. Ebben az értelmben, szülőként megtanulni vezetni nem más, mint egy tökélyre fejlesztett készséget több területen is kihasználni. Wow. És még nem kaptam Nobel dijat.