Whiskey in the jar - update

Tegnap este jött Emer. Kiderült, hogy az sem biztos, hogy jogosult munkanélküli segélyre, mert az iskola valahogy a járulékaikat is elmismásolta... Ehhez képest, mikor mondtam neki, hogy sajnálom, hogy nem indult valami jól az éve, csak legyintett és azt mondta, hogy nothing can be done. Ha idegeskedik, átkozódik, akkor is ez van, tovább kell lépni. És látszott, hogy komolyan gondolja. Szeretnék Emer lenni. És megint hangsúlyozom, hogy például ezért (is) szerethető az ir nép. Amig itt volt, bementem a városba, vettem két felsőt magamnak, majd beugrottam a Lush-ba és választottam egy dobozkát neki, hálából, meg nem is tudom, szeretetből. Furcsa, de tényleg nagyon a szivemhez nőtt ez a lány, pedig nem évek óta járt hozzánk.

Más. Ma délelőtt kisétáltunk a Merrion square-hez (fél óra gyalog), mert olvastam, hogy 11-kor nyit a mobil vidámpark. Szegény P. teljesen be van zsongva, napok óta kérdezgeti, mikor megyünk, mi lesz ott, úgyhogy miután egy órán át vártunk, hogy elinduljanak az attrakciók, kissé csalódott volt, hogy úgy döntöttem, nem rostokolunk az óriáskerék árnyékában tovább és inkább hazagyalogolunk... No ezért speciel nem szeretem az ireket. Roppant lazán kezelik az időt. (A képen egyébként épp ásit Mr. A-körhintára-azért-tudok-várni-türelmesen-ha-kell-órákon-át. (Benéztünk a játszótérre is, de elkezdett esni az eső...))
Hazafelé amúgy beugrottunk a Tescoba és a biztonsági őr adott P.-nek egy pillecukorkát, mondván, milyen aranyos. No most ha a pedofil cukrosbácsiktól eltekintünk (és most eltekintünk), ezért megint csak birom az ireket. A világ legtermészetesebb dolgának tekintik, hogy pénzt dobnak a koldusoknak és apróságokkal lepik meg a vásárló gyerekeket. Király.
Végülis 2:1, egész jó arány. Lehet maradunk?

update: Ne aggódjon senki, délután is elmentünk a Merrion-hoz, ezúttal busszal. 4-re értünk oda, kiderült, hogy 5-kor indul a muri... Végülis mi az a 6 óra késés? No mindegy, valahogy eltöltöttük az időt, majd P. felülhetett egy körhintára. Én meg szarrá fagytam.