Mára nekem két dolog is elég otthonról.
Az EGYIK* és a MÁSIK**.
* Eleve szivesen ráhánynék naponta azokra, akik egy fél évnyi tanulás (?) után pszichológusnak kiáltják ki magukat, miután ahhoz, hogy valaki ma hivatalosan terapeuta legyen bárhol, nem öt évnyi iskolapadkoptatásra van szükség, hanem minimum 12-re és k*rva sok pénzre - ehhez képest van pár pofátlan k*csög, aki valami himi-humi irattal (vagy akár anélkül is) azzal képes kérkedni, hogy ő Klienseket Fogad és ezzel teljesen lejáratja az egész szakmát. Szóval emellett, hogy alapból utálom ezt az idiótát, rettentőre felhúz, hogy ott tartunk, hogy egy valaha szinvonalas magazin online verziója megengedi magának, hogy ez az agyatlan ossza az észt egy ilyen veszélyes és komoly témában. Öngyógyitás bazmeg elég a rákos betegnek. Nem hiszem el, komolyan, hogy ilyenek szabadon járnak.
** Ez a hülye meg a másik. Aki egy dallam nélküli nótát is képes tajhamisan énekelni. Meg különben is, mi ez? A mi időnkben a péntek délutáni sulibulikon jobb számokat adtak elő az iskola zenész gyerekei és bár soknak pelyhedzett egy kis béna bajuszka a szája felett, mégsem néztek ki ilyen majomnak. (Jó, tudom, izlések és pofonok, de azért mindennek van határa. Én mindig buktam a bölcsész-fiúkra, de itt tartunk?! Most ez a menő? Komolyan, ha fiatal lennék, inkább váltanék a nőkre, ha ilyen ma egy férfi.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése