Südve blogján találtam ezt a számot, ami mit ad isten, megint Nate Ruess
és azon kivül, hogy P. imádja (a Go on, go on, go on például már nagyon jól megy) és néha kéri, hogy nézzük meg a bőröndös számot, mert tetszik neki (3.30-nál mindig felkiált, hogy de hát itt voltunk, pedig nem, mert Seattle-ben vették fel a klippet, de való igaz, hasonló helyeken jártunk Amerikában), szóval néha mikor nézem ezt a számot, eszembe jut, hogy óó, talán mégis jó lenne visszamenni Sunnyvale-be*, mert akkor egy egész más dimenzió nyilna számunkra, élhetnénk Amerikában, te jó ég, mások a fél karukat lerágnák azért, hogy ilyen lehetőségük legyen, hogy hetente bejárhassanak San Francisco-ba, hogy csak úgy buliból kiránduljanak a Yosemite Nemzeti Parkba vagy a Tahoe tóhoz, ha már Los Angelest túl zsúfoltnak tartják és közben meg valahogy taszit ez az egész, két gyerekkel, egyedül a világ végén, hát megbolondultunk mi, mi az istent keresnénk ott, az nem a mi világunk, nem a mi életünk, magyarok vagyunk, Európa közepéből, ahol tengernek hire-hamva sincs, ahol sikk a pesszimizmus, a folytonos problémázás, ahol sósabbak a könnyek, ahol jól esik éjt-nappallá téve nyitott kapukat döngetni, ahol a Pató Pál attitűd nem bug, hanem feature...
* Egy ideje újra megy a csesztetés, hogy ha már nem maradtunk ott, akkor ha megszületik P2, no majd akkor oda menjünk vissza... Igen, ez nem képzelgés, AV valóban minden erejét bevetve próbál rábeszélni**. Őrület.
** A fő probléma, hogy ha hazamegyünk szülni, novembertől márciusig otthon vagyunk, kiveszünk egy lakást, fizetjük a bérleti diját és közben itt kinn ketyeg az itteni albérletünk is, ami annyit tesz, hogy 5400 eurót (plusz fix rezsi, mert ugye a tv-t nem mondjuk le, áramot, gázt nem köttetjük ki) kidobunk az ablakon csak úgy... Ezen ugye úgy lehetne segiteni, ha felmondanánk a mostani lakást, no de akkor hová jövünk vissza márciusban? Ha már úgyis ennyi sirámunk van Irországgal kapcsolatban, akkor nem lenne egyszerűbb már vissza sem jönni ide? No de akkor hová menjünk vissza? AV nem akar otthon maradni (én sem igazán), valami harmadik ország kéne, de melyik? Amerikában, Ausztráliában tárt karokkal várják (piszok mázlista), de ezekre én húzom a szám (a piszok válogatós mindenem), Németország pedig az egyetlen közelebbi opció, de egyrészt egyikünk sem beszél németül (én kicsit, AV semennyire, ami a munkánál nem gáz, de a mindennapi életben már kissé ciki), másrészt meg kell az nekünk, hogy kinézzenek, mint bevándorlókat, akik még a nyelvet sem beszélik? (Ebből a szempontból Irország szuper, a mindennapokban le sem szarják, ki ir, ki nem ir. (A munkáltatókat már érdekli, de ez most 2 évig kb nem számit.))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése