Oldalak

2013. szeptember 30., hétfő

A hét vége

A hétvége megint rohanósra sikerült, na de mikor nem az... Szombat délelőtt megcsináltam a pizzatésztát, előkészitettem pár feltétet, majd eltűztünk a Palmerstown Parkba. Bár egész jó idő volt, alig voltak kinn, nyoma sem volt a nyáron megszokott tömegnek. Kb egy órát voltunk, P. felfedezte a see-saw és a csúszdázás örömeit, majd hazaindultunk. Miután kész lett a pizza, eldöntöttem, hogy én most legalább egy évig nem akarok megint csinálni, mert először úgy tűnik, hogy sittysutty kész, de gyakorlatilag az ember mégis a fél délelőttjét a konyhában tölti... Ebéd után AV eltűzött az X Musicba nézelődni, én meg lefeküdtem aludni, mert hulladék voltam. Fél 4 körül keltünk, P.-vel együtt, majd 5 körül jött valami fickó eladni valami zenei kütyüt és mig rá vártunk, összeütöttem egy szilvás pitét. Délutánra már csak vásárlást ütemeztünk, elindultunk hát a Dunnes-be, de P. kitalálta, hogy vegyünk inkább túró rudit, igy egy éles fordulattal a magyar boltban kötöttünk ki. Mivel vásárolni igy is úgy is kellett, de a Dunnes-ig már nem akartunk kimenni, a stillorgan-i Tescoba mentünk és ott hagytunk egy valag pénzt.
Ma a Botanical Gardens-ben kezdtünk, ahol kiderült, hogy kisbicajjal és motorral nem lehet bemenni, igy kénytelenek voltunk mindhárman gyalogolni. Gyűjtögettünk faleveleket, bújócskáztunk, sétáltunk, de siettünk, mert AV-nak megint le kellett lépnie dél körül, ugyanis holnap lesz valami koncertjük és kellett még vennie ezt-azt... (Annyira nem értem amúgy ezt, van egy rakat megoldandó gondunk, feladatunk, erre még bevállal egy ilyet, amire gyakorlatilag az egész hétvégéje ráment - már amikor épp nem voltunk valahol hármasban. Ja és persze holnap 10-ig koncert, ami után természetesen megint ő az, aki elpakol, vagyis ki tudja, mikor látjuk... Eh... És akkor anyósom még megkérdezi, hogy vajon miért nem ment el pénteken a Cég 15 éves szülinapi rendezvényére... No vajon. A Cég amúgy elmehet a pitlibe, mert (amellett, hogy még mindig cseszi a csőröm az idióta főnök), annak ellenére, hogy szinte minden héten van valami szar munkaidőn túli program, rendezvény (éljenek a fiatalok), a karácsonyi családi napon és a nyári garden party-n kivül sehová sem  mehetnek családtagok... Értem én, hogy fiatalos cég, csupa 22-23 éves hátizsákos dolgozóval, de bazzeg a családosokkal mi van?! Azért ők is vannak páran. Annyira megy a parasztvakitás, hogy a Google igy, a Google úgy, de azért 5 év alatt most már kezd egy kissé definiáltabb képünk is kialakulni a Cégről és bizony ez nem feltéten nyerő. Mondtam is AV-nek, hogy ha egyszer kilép, irjon már egy könyvet, szerintem simán elkapkodnák... No mindegy.) Szóval miután AV 4 körül hazaért, mivel szép volt az idő és kár lett volna veszni hagyni, kiautóztunk Bray-be fagyizni és bár óriási, szépséges hullámok voltak, P. nem akart kavicsot dobálni, helyette igy csak bicajozott a promenádon. Fél 7-re értünk haza, onnantól P. megbolondult: rosszakodott, mint annak a rendje, nem fogadott szót, rám ugrált, csesztetett, idegesitett, ezalatt AV a koncertre készült elő és totálisan magába fordulva dolgozgatott. (Csókoltatom a hobbiját.) P.-t fél 10-kor nagy nehezen lefektettük, azóta azon morgolódom, hogy mennyire szemét világban élünk, hogy ennyire más terhek nehezednek egy család szintjén a nőkre és a férfiakra...

2 megjegyzés:

  1. Ezt akár a mi cégünkről és életünkről is írhattad volna...

    VálaszTörlés
  2. Általában azért jobb a helyzet, csak én azt utálom, hogy nem látja be, hogy nem egy átlagos magyarországi család vagyunk, ahová hetente többször beállit a nagyi / a testvér / a sógor / a barátnő / a bárki... A külföldi lét SOKKAL több befektetést igényel az apáktól is, ez van, ezt kéne belátni, hogy nem szabad az otthoni ismerősökkel összehasonlitani magunkat, mert totál más a szitu.

    VálaszTörlés