Facts

Péntek este belelapoztam a Nagy Terheskönyvembe és döbbenettel vettem észre, hogy csütörtökön kezdődik a harmadik trimeszter. (A könyv szerint ha 25 + 1-nél tartasz, az már a harmadik, én meg elhiszem, de asszem van, aki szerint csak 28 hetesen lép az ember a végső harmadba...) Ennek megfelelően már heavily pregnant-nak érzem magam, pedig hol van még a vége... Oké, nincsenek durva gondjaim, csak sok apró kellemetlenség, amik összességében azért már nehezitik a mindennapokat. Például éjjel óránként oldalt kell váltanom, mert fájnak a csontjaim azon az oldalon, ahol épp fekszem. Elég hamar kifulladok, nem birok már a rohamtempómban gyalogolni, nem vagyok még csiga persze, de azért érzem a sebességváltozást. A nap 60-70%-ban baromi kemény a hasam, totálisan feszül, igy sétálni a kifulladás mellett is nehezemre esik, mert nem birom normálisan kiegyenesiteni a hátam és mint egy anyóka, hajlott háttal igyekszem előre a térben. Cipőt kötni guggolva már rég nem tudok és lehajolgatni is roppant kényelmetlen, mert ekkor úgy érzem, a torkomon át jön ki az egész hasam... Ami az evést illeti, furcsa módon már nagyon kis adagoktól megtelik a gyomrom, asztalnál utálok enni, mert itt nyom, ott nyom rettentőre, úgyhogy legszivesebben a kanapén hátradőlve eszem, úgy több hely marad a finom falatoknak. P2 esetenként olyan mozgást levág, hogy a frász kerülget, szabályosan látszik, ahogy pl a karját végighúzza a hasamon belülről - elég furcsa érzés, bevallom, úgy tűnik, túl rég volt hasonló élményben részem. Ezeket a tüneteket amúgy nem panaszként irom ám, tudom, hogy lehetne ez ezerszer rosszabb is és végülis egész jól megúsztam eddig a terhességet, csak úgy rémlik tényszerűen még sosem jegyeztem le, hogyan is vagyunk igy 2in1. Hát igy*.   

* A "lelki dolgokról", érzésekről nem tudok mit irni, ezért szoritkoztam a testi tünetekre. Én komolyan csodálom azokat, akik már terhesen kapcsolatba tudnak lépni a gyerekükkel, nekem ez nem  megy, P-nél sem ment, sőt, még miután megszületett, akkor sem igazán éreztem a fellegekben magam, hogy jaj, de szeretem meg húúú, akkor most van egy fiam, nekem ez jóval később esett csak le. Most is látom, érzem, hogy mozog, de nem tudom összerakni a történetet, hogy ez a saját gyerekünk belül, olyan hihetetlen az egész. Attól persze parázom, hogy nehogy a nyakára tekeredjen a köldökzsinór, de nagyjából ez az egyetlen parám a terhességgel kapcsolatban, több szörnyűség nem jut eszembe, mi történhet még, pedig biztos van még millió probléma, ami felléphet még a születésig... Itt tartunk hát.