Fever

Éreztem, hogy nem stimmel ez az ovi-hiszti, pénteken este P. néhányszor bebújt az ágy alá, mondván rosszkedve van, de azt hittem, ez csak a délelőtti rossz élmény hatása, hiszen szombaton egész nap jól volt, mókázott, énekelgetett; erre éjszaka arra ébredtem, hogy tűzforró és mig kimentem lázcsillapitóért, összehányta az ágyunkat. Csórikám nagyon sirt, nem szokta a szántást, nem egy hányós tipus, jól megijedt szerintem, hogy most mi a fene van... Reggel megismételte ezt a mutatványt, háton fekve hányt (!), ilyet hogy lehet csinálni, nem is értem és egész nap 39 körül van a hője, mondjuk úgy 38,7 és 39,5 között. Kapott Nurofent, Calpolt, utóbbi szart sem ért, 0 fokot vitte lejjebb a lázát, de a Nurofen sem remekelt, nagyjából 0,3 fokot javitott rajta, igy este kénytelenek voltunk priznicelni, amitől nagyon sirt szegényke, de egy úriember, mert mikor a figyelme elterelése érdekében kérdeztem, kér-e inni a vizes lepedőbe csavarva, hüppögve mondta, hogy nem, köszönöm... Egyébként egész nap aludt, de szó szerint, alig volt ébren pár órát és ha fenn is volt, teljes apátiában nézett maga elé, nem akarta, hogy meséljek neki, nem akart telefonozni, kisvonatozni, semmi... Néhány szem ropin, piskótatalléron kivül nem evett semmit, inni ivott valamennyit, de ki tudja, mennyit kellett volna. Felmerült az ügyelet, de kijönni ugye nem jön ki senki, bevinni a kórházba meg nem hinném, hogy jó ötlet lenne, hiszen a minimum várakozási idő 6-8 óra, hát kell az, hogy még valamit összeszedjen ezalatt? Úgy tűnik, a Németország lobbi újra erőre kapott, próbálom elhessegetni a gondolatot, hogy ez egy jel, hiszen pont tegnap este beszéltünk arról, hogy mennyivel nagyobb biztonságban éreznénk magunkat a preciz német egészségügyi rendszerben, mint itt... De itt újra a szokásos problémák: P.-vel mi lenne német nyelvi környezetben, hiszen németet még szinte sosem hallott maga körül, arról nem beszélve, hogy mi sem birjuk a német nyelvet, hát hogyan vágjunk igy bele egy új életbe? (A kisördög pedig ekkor azt súgja, hogy szuper az időzités, hiszen AV-nek cégen belül úgyis angolul kéne beszélnie, én meg németezhetnék, mig úgyis otthon vagyok P2-vel, P. maga pedig még úgysem beszél angolul sem, végülis úgyis egy törés előtt áll, mindegy, hogy egy angol vagy német nyelvű közösségbe szokik be az elkövetkezendő pár évben... És közelebb lennénk Magyarországhoz, jobb lenne a tömegközlekedés és az egészségügy, talán mernék ott szülni... Hm. De most kezdjünk el költözködni vagy mi a jó élet? Most, lassan 6 hónapos terhesen?)