Oldalak

2013. szeptember 1., vasárnap

Hát ilyet

Múltkor láttam egy olyan videót a youtube-on, hogy xy első kakija a bilibe és bazzeg szabályosan ott volt egy kislány, aki ül a bilin, majd feláll és vidáman mutat a biliben megbúvó kakadarabra, amire persze ráközelit a kamera és az eredménynek a videózó anyuka hallhatóan nagyon örül. Brutális.
No ezt csak azért irom, mert ma P. derült égből villámcsapás-szerűen közölte, hogy már pedig ő most bilibe fog kakilni és huss kiszaladt, leült és fél perc múlva rohant be vidáman, hogy sikerült. Amellett, hogy örülök, hogy végre elértünk eddig és a nappali szobatisztaság teljesnek mondható, dagad a májam azért is, mert Én Megmondtam. Amikor anyósom sugallatára (meg magától is, nem kellett nagyon sugallani) AV folyamatosan csesztette P.-t a pelus miatt (ez béna, nem adom rád, kisgyerekeknek való, ki fognak nevetni az oviban stb már agybajt kaptam), iszonyatosan romlott a kaka-helyzetünk: volt, hogy négy napig semmi nem volt, hiába adtam be neki bármit, ha nagy nehezen jött valami, az inkább olyan se ki se be kaka volt (már elnézést), úgyhogy ekkor a sarkamra álltam és kértem, hogy álljunk le az erőltetéssel, adjuk rá szó nélkül a pelust, ne minősitsük, hangsúlyozzuk, hogy bárhová kakilhat, akár pelusba is, ha az jobb és ugorjuk a témát egy kicsit. Pihenjünk. Anyósom persze morgott, hogy az "ilyen idős gyerekek már rég nem hordanak pelenkát" (ettől amúgy a bicska nyilik a zsebemben, mert bakker, ilyen idős gyerekek nem raknak ki gond nélkül 48 darabos kirakókat, van, aki ilyen, van, aki olyan, leszarom, más gyerek mit csinál ennyi idősen), de mivel messze van, tenni nem tudott semmit... Furcsa módon, a taktika működni látszott: egy hete kb megszüntek a gondok és bár ugyanazt eszi P. most is, mint azelőtt, ég és föld lett a végtermék mennyisége és minősége is. Nekem már ennyi elég lett volna a boldogsághoz, hogy végre nem aggódom halálra magam a kakkantás téma miatt és erre tessék, P. ezt ma megfejelte azzal is, hogy önként és dalolva úgy döntött, most jött el az idő, hogy bilizzen. Egyszerűen nem értem, hogy veszi a bátorságot bárki, hogy az átlaghoz hasonlitsa a saját gyerekemet, akivel lassan 3,5 éve össze vagyunk nőve és akit épp ezért úgy ismerek, mint a tenyeremet. Hát igy szokott le minden babás dolgáról, igy hagytuk abba a ringatást, az altatást, a mindent... És technikailag: mégis mit kellett volna csinálnunk eddig, rákötni a bilire, hogy már pedig te innen nem  mozdulsz, "mert a te korodbeli gyerekek már mind biliznek"?
Ami a durva amúgy és amit kicsit furcsállok, hogy AV tesója, aki ugye pszichológus egy nevelési tanácsadóban szintén azt mondta, mint anyósom, hogy persze, itt van már az ideje, ne hagyjuk a gyerekre, erősködjünk kicsit és ragaszkodjunk a pelenka nélküli léthez.
Hm.

8 megjegyzés:

  1. tudom, h semmi közöm hozzá, de nekem ez olyan állati fura, hogy MINDENNAP beszélni kell a családdal. nekem kínzás lenne bárkivel kötelezően trécselni.
    tényleg van mindennap ennyi mondanivalótok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy van! A legbosszantóbb, hogy csütörtökön, tehát röplabda idején is hiv az anyósom, mikor tudja, hogy csak mi vagyunk ketten. Az idióta skype-on meg lehet xy előtt láthatatlan az ember (azonnal blokkolnám), csak azt lehet beállitani, hogy egy az egyben láthatatlan vagy, mindenkinek. Visszasirom az msn-t.

      Törlés
  2. Na, ez a kaki-videózás elég beteg dolog...:-D

    Én nem tudom, mi van ezekkel az anyósokkal, nálunk is anyósom erőlködik feszt a bilivel, amikor ott vagyunk náluk (talán azért, mert a másik unokája nem volt hajlandó használni, ne menjen már veszendőbe...).

    Azzal meg tökre egyet értek (én is ezzel nyugtatom magam), hogy nem lehet mindenben szuperteljesítményű a gyerek, Léda ugye tök korán kezdett beszélni, meg olyan összefüggéseket lát meg, amit sokszor még a tesóm lánya se, hát engedtessék már meg neki, hogy két évesen még ne legyen szobatiszta. Majd. (Talán Vekerdynél olvastam, hogy ő még sose látott egészséges felnőtt embert pelenkával, előbb-utóbb minden gyerek leszokik róla, ugyanúgy, mint az ujjszopásról/cumizásról)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "(Talán Vekerdynél olvastam, hogy ő még sose látott egészséges felnőtt embert pelenkával, előbb-utóbb minden gyerek leszokik róla, ugyanúgy, mint az ujjszopásról/cumizásról)"

      nemár, én is ezt hajtogatom mindig:D

      Törlés
    2. Az ő idejükben szerintem minden gyerek 1,5 évesen szobatiszta volt és gondolom ahhoz vannak szokva... Csak nem tudom, miért nem lehet felfogni, hogy ezek most a MI gyerekeink és MI döntjük el, mi lesz velük, minden tekintetben.

      Törlés
  3. Gergőnél a bili nem téma, egyből a WC érdekli. Úgy-ahogy. Nem érdekel, ki mit mond, és bár nem bánnám, ha elhagyná a pelenkát, de nem erőltetem. Időnként szól, hogy szeretne a WC-be pisilni, akkor örülünk neki, megdicsérjük, fürdés előtt mindig megkérdezzük, de nem parancsolunk rá.

    Tegnap ugyan megkérdeztem, hogy van-e mondanivalója azzal kapcsolatban, hogy az 5 hónappal fiatalabb kisbarátnő már éjszakára is szobatiszta, de nem hatotta meg. :)

    Én is mindig arra gondolok, hogy senki sem marad pelenkás örökre, és ritkán lógnak el az iskolából anyatejvételezési célból. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, mi hajtja a siettetőket. Pontosabban a saját gyereknél nem is izgat, azokat nem értem, akik más gyerekeit siettetik, hogy húúú, ilyenkor már nem illik a pelus. Közöd? Eh.

      Törlés
  4. Ugyanaz hajtja őket, akik folyton "lekislányozzák" Gergőt a haja miatt, vagy csesztetnek azzal, hogy még fogyaszt némi anyatejet. Muszáj mindenbe beleszólniuk, mert úgy érzik magukat fontosnak. Igazad van, semmi közük hozzá, úgyis az lesz, ahogy ti akarjátok (me a gyerek :D).

    VálaszTörlés