Hááát, én ma jobban tettem volna, ha fel sem kelek... Mondjuk ez majdnem sikerült, mert 8.55-kor pattantak ki a szemeim... Betegségileg ott tartunk, hogy szerdán este még 37.8-cal feküdt le P. (előtte napközben 37.1 és 37.8 között ingadozott, de azért elmentünk AV elé munka után: ki nem szállt a kocsiból, de mondtam, hogy megbolondulok, ha még ezt a napot is egy az egyben bezárva kell töltenünk), de csütörtökön már egész nap nem volt láza, ezért beharangoztam neki, hogy pénteken ovi. Mindent elő is készitettem mig AV röplabdázott: délután elmentünk a Lidl-be vásárolni, este sütöttem tepsis krumplit pénteki ebéd gyanánt és szépen kikészitettem mindent, tizórais csomagot, ruhát, mindent. Azt terveztem, hogy mig P. az oviban van, én elmegyek a Dundrum Shopping Centre-be venni néhány téli cuccot, mert itt a zimankó és konkrétan nincs széldzsekije (ugye elhagytuk a Phoenix Parkban) és nekem sincsenek normális őszi-téli ruháim, mert nyomnak, feszülnek, kicsik. Már az éjjel szarul telt, mert AV horkolt, mint egy bálna és legalább négyszer felébredtem rá éjfél és 6 között (ez amúgy kb 2 hete megy, baromi idegesitő, mert nincs megfázva, nem háton fekszik, mégis olyan hangosan horkol, hogy a szomszédok is felriadnak, nem hogy én), szóval nem tűrtem tovább, 6-kor kicuccoltam a kanapéra, a nappaliba. Ezek után ugye 9 előtt pár perccel ébredtem és ébresztettem a bandát, hogy héj. P. persze vonyitott, hogy nem akar oviba menni, AV 5 perc után elrohant, én meg minden erőmet megfeszitve 9.20-ra indulásra kész állapotba hoztam P.-t (felöltöztettem, mint egy kisbabát, miközben szenvedett, a szájába nyomtam egy kis vizet stb stb). Mivel 20 perc az út, igy is késésben voltunk, de gondoltam sebaj, ennyi belefér - erre elhűlve vettem észre, hogy nincs meg a kocsikulcs. Leesett, hogy biztos AV kabátjában maradt a tegnapi röpi után és tök berágtam. Nagy nehezen rádumálom az üvöltő kölyköt, hogy ovi van, erre nem tudunk menni... Felhivtam hát AV-t, hogy mi a pálya, jót kaptam a fejemre, hogy ki kellett jönnie a tréningről miattam, majd azzal a remek tervvel állt elő, hogy menjünk taxival. Taxival bazmeg. Egy másik városba és persze oda-vissza, mert az ovi környékén semmi nincs, mit csinálok ott vajon 1-ig, ülök a járdán, várva, hátha esni kezd? (Arról nem beszélve, hogy honnan szültem volna két ekkora útra elegendő készpénzt?!) Irtam hát egy sms-t, hogy neeeem, nem taxizunk, odamegyünk hozzá, ő leadja a portán a kulcsot és kész. Odaérve hivtam újra, hogy nekem bizony a kulcs kell és hozza ki, mert itt állunk, mire újra leb*szott, hogy hogy merem felhivni (oké, másodszor már ciki kihivni tréningről, de bazzeg, ő nem tette ki este azt a rohadt kulcsot), de azért közölte, hogy ha annyira ragaszkodom hozzá, találkozzunk a Gasworks előtt. No mint később kiderült, ő állitólag Gasworks Hotelt mondott (én ezt nem hallottam, csak a Gasworks-öt), úgyhogy 20 percen át ingáztam P.-vel a nyomomban a Gasworks lakások és a Gasworks nevű irodaház között... (Közben persze P.-re rájött a pisilés, mi más.) 10 körül elkezdtem végigjárni a három épületet, hátha valamelyiknél leadta a kulcsot, de persze nem, úgyhogy hivott, hogy mi van már, hol vagyunk... (Én persze nem mertem harmadszor is hivni, elég volt két lecseszés.) Nagy nehezen negyed 11 körül találkoztunk össze, akkor taxiba pattantunk, hazarohantunk, fel a negyedikre pisilni, majd fél 11 körül el is indulhattunk végre a fél 10-kor kezdődő oviba. Útközben hivott AV, hogy haza kell mennie, mert otthon hagyott valamit, ha leadtam P.-t ugorjak el a Céghez felvenni őt, szóval pápá Dundrum tervek, igaz, ekkor már amúgy sem volt fikarcnyi kedvem sem vásárolgatni... P.-t kidobtam tehát a kocsiból 3/4 11 után, hazatűztem, útközben felvettem AV-t, itthon végre ettem valamit, majd 12 előtt kicsivel nekiindultam újra az ovinak. Azt terveztem, hogy mivel nincs itthon répa és szeretnék ma este bablevest főzni holnap ebédre, beszaladok a Supervalu-ba, ami három perc kocsival az ovitól, de bakker 12.45-re értem a bolt elé, mert akkora volt a dugó*. 45 percig autóztam a semmiért! Látva, hogy ebből ma már nem lesz bolt, visszafordultam az ovihoz, 1-kor felvettem P.-t és miután totál üres volt a tank, elmentünk tankolni, ahol persze beálltam egy tata mögé, aki esküszöm ott intézte el a heti bevásárlását a benzinkút kisboltjában, miközben foglalta a töltőállomást. Azt hittem, az eszem elmegy, komolyan. Mivel hazafelé is dugó volt, 3/4 2-re értünk haza, ekkor gyorstempóban megebédeltünk (négyszer (!) hivott ki P., hogy kakilt ebéd alatt, négyszer bazmeg) és negyed 3-kor betettem P.-t a szobájába, hogy szunya van. Azóta itt ülök, káromkodom, szidom ezt a kicseszett napot és azon gondolkozom, mivel is tudnám feldobni magam, hogy ne akarjak kiugrani az ablakon. (Ja, tegnap este megint volt kis pecsételés, a kedvencem, mikor AV megkérdezi, hogy de minek idegeskedem annyit?)
* Agybajt kapok attól, hogy 10.30-kor már ezernyi iskolást látok a járdán, akik tömött sorban sétálnak haza. Fél 11-kor! Nesze neked kötelező iskola 4-ig. Hova a jó életbe tartanak ezek délelőtt?! Akik nem fél 11-kor mennek haza, azok 11-12 között, de fél 1 után már szerintem senki sincs az iskolában. Ezt igy hogy?! Ha nem fostam volna attól, hogy feljelentenek, kedvem lett volna lefotózni a buszmegállóban várakozó gyerekeket, mert egyszerűen röhej, ami itt folyik. A buszmegállók száz méteres körzetében egy tűt sem lehet leejteni a járdán, mert megy haza az ifjúság. Fél 11 és fél 1 között. Agyrém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése