Csütörtökön már ügyeket intéztem: délelőtt bementem egy CIB-be felmondani a számlámat, mivel jó ideje semmire sem használtam, csak vontak, vontak belőle havonta minden hülyeséget, majd beugrottam a Rossmannba P.-nek tusfürdőt venni. (Ó, mennyire hiányzott már, hogy valaki a nyakamba lihegjen, miközben nézelődöm...) Mig én vásároltam, Anyuék a játszótéren voltak és leadták egy kis javitó műhelybe P. kistáskáját és nadrágját, mert az előbbinek a cipzárja, utóbbinak a patentja ment tönkre. Mikor hazaértünk, még átvittük két nadrágomat a szomszédba, mert mindkettőnek hosszú volt a szára és fel kellett varrni, majd gyors ebéd után bekisértem P.-t aludni a szobájába. A 3-as vonattal mentem be Pestre, mert 5.20-ra volt időpontom a nőgyógyászhoz. Előtte a Pesti Barnabás utcánál benéztem egy könyvesboltba, mert irta valaki, hogy jó kis könyveket árulnak kedvezményes áron, de sajnos semmi izgit nem találtam. A nőgyógyász felé gyalogolva váltottam pénzt (ez egy ilyen új szokás, hogy szinte mindenhol van commission... nem tudom, hogy eddig miért nem volt, most meg miért van, de elég idegesitő, meg kell mondjam...), majd pontban 17.20-kor csengettem a doki ajtaján. Most nem volt nagy csúszás, 6 után be is jutottam és bár P2-vel minden okénak tűnt, kicsit ideges lettem, mert kiderült, hogy ők is január elejére várják a harmadik gyereküket és igy bizony lehet, hogy mikor eljön a Mi Időnk, a doki nem lesz elérhető, mert ha megszületik a kicsi, kivesz 2 hét szabadságot... Bazzeg, hogy ez most derül ki. Az igazság az, hogy nem akarok másik orvost keresni, nagyon bizom benne, hogy novemberben megbeszélünk egy császáros időpontot és Ott Lesz a doki... A VBAC-ról hallani sem akarok, remélem ezt ő is tudja, úgyhogy nagyon szeretnék kapni egy január eleji időpontot, reggel 10-re... Kicsit elszomorodva kullogtam hát haza, még egy aggódnivaló igazán nem hiányzott a meglévők mellé.
Pénteken nagy poén volt: áramszünet volt reggel 8-tól 4-ig. Karbantartás. Én nem tudom, hogy van ez, mikor Pesten laktunk, sosem volt egész napos áramszünet 5 év alatt, Anyuéknál évente nagyjából 3-4 napon nincs áram, mondván karbantartás zajlik. (És hogy a 3-4 napból miért pont arra az egy hétre esik 2, mikor mi otthon vagyunk, azt hagyjuk... Mert hétfőn sem volt áram ugye, de erről később.) Délelőtt igy elmentünk a jászberényi állatkertbe. Jó idegbeteg program volt, ugyanis 1) nem találtunk oda. Reggel az internet hiánya miatt (ha áram nincs, semmi sincs), nem tudtuk megnézni, mi a pontos cim, Apu pedig kitalálta, hogy mit neki gps, megtalálja ő ezt a helyet anélkül is. Aha.10.10-kor indultunk (mi 45 óta ültünk a kocsiban, ő meg készülődött, már ezzel felhúzott, mert tudtam, hogy P.-vel normális időben vissza kell indulni, mert aludnia kell) és fél 12 körül találtuk meg az állatkertet. Fél 12-kor, mikor P. legkésőbb 2-kor már megebédelve alszik. (Nem, nem érdekel, hogy mi van, ha egy alvást kihagy, mert nem hagyhat ki egy alvást, ebben merev vagyok, mint egy vasrúd, mert a fenének van kedve egész délután szivni vele... Arról nem beszélve, hogy már odafelé is akkorákat ásitott, hogy ihajj...) A feszültséget fokozta, hogy 2) nem volt parkolóhely az állatkertnél! Nóóóórmális? Felfestve összesen két mozgássérült parkoló volt, ezen kivül az út szélén állt egy busz és három autó, amik közül egy egy széles kapu előtt állt, vagyis rossz helyen és ennyi. Nem volt kijelölt (vagy kijelöletlen) parkolóhely egy darab sem. Mégis mit gondolnak, az emberek gyerekkel hogyan fognak megközeliteni egy két város között húzódó állatkertet? Gyalog? No mindegy, miután jól kidühöngtem magam a pénztárosnőnek, hogy ezt igy mégis hogy képzelik, egy jót sétáltunk az állatok között. Kellemes csalódás volt számomra ez a kis állatkert, nem volt nagy, de egy 3 évessel tökéletesnek tűnt. (Egy 6 évessel is az lett volna.) Sok volt az állat, látni is lehetett őket, ami ritka és teljesen rendben volt az egész. Sajnos a játszótérre már nem jutott időnk és az állatsimogatót is kihagytuk, mert 1 körül beültünk enni a kajáldába és ezután P. úgy döntött, hogy ő fáradt, mehetünk haza. Fél 2-kor hazaindultunk hát, ő szinte azonnal elaludt és csak otthon, a ház elé érve ébredt fel, kb egy óra alvás után. Otthon játszottunk egy kicsit és délután elugrottunk a Lidl-be. Szegény P. iszonyat lelkes volt, mindenkinek köszönt, élvezte, hogy mindenkit ért és mindenki érti őt is. Magyarságának igy még senki sem örült szerintem, feldobva sziasztokozott boldog-boldogtalannak, majd vagy ezerszer közölte, hogy ő is magyar, meg ő is, heheeee, meg ő is. Vásárlás után beugrottunk a Forgách utcába kutyákat etetni meg kicsit frizbizni és fél 7 körül értünk haza. 7 után kevéssel eljött meglátogatni minket Zs., aki gimis barátnőm volt és most Németországban él. Jó sokat beszélgettünk, 3/4 9 után ment el, mikor P.-t már elvitte Anyu fürdeni. 10 körül vacsoráztam, húzós volt ez a nap, mint a hulla dőltem az ágyba 11 után.Szombaton, az eredeti programunk az lett volna, hogy leadjuk P.-t a Nagyinál, mi meg Anyuval elmegyünk vásárolgatni. Anya-lánya nap, hogy úgy mondjam. P. ehhez képest már otthon elkezdte, hogy ne menjünk a Nagyihoz, inkább menjünk vissza Dublinba... Szuper. Mikor odaértünk, még lelkesen felgyalogolt a negyedikre, de amikor mondtam, hogy most akkor mi elmegyünk vásárolni a Mamával, eltörött a mécses és ökörkönnyeket hullajtva üvölteni kezdett. Kitaláltam, hogy menjünk le a játszóra (hátha ott elenged), ami tetszett is neki, de amikor újra bepróbálkoztam, hogy no akkor mi most mennénk, újra elkezdett sirni. Bliss. Kompromisszumra hajlandó volt ám, kitalálta, hogy én menjek, amerre látok, de a Mama, no a Mama maradjon ott vele a játszón és legyenek hármasban a Nagyival. Szegény Nagyi, mit ne mondjak. Végül ebben maradtunk: én leléptem, ők meg maradtak és megbeszéltük, hogy dél körül Apu hazaviszi őket. Mivel Apu szállitott be minket a Pöttyösig, ott várt a kocsiban szegény, mikor mehet haza dolgozni, kell-e, nem kell-e a szolgálata... Miután a nagyszülők úgyis P.-ztek a játszón, felvázoltam neki a helyzetet és megkértem, hogy röpitsen már el a Fakopáncsba, ahonnan megyek én majd egyedül tovább, de legalább egy bkv jegyet megspórolunk. Ezúttal a Baross utcai üzletbe mentünk és a szám tátva maradt a kinálattól... Az Erzsébet körúti bolt tizedakkora sincs, mint ez a Baross utcai, igy teljesen megvadulva nézegettem a játékokat, azt sem tudtam, hová kapjak. Eredetileg csak pár fabetűt szerettem volna P. ajtajára (a Brandonban 650 Ft körül van egy betű, hát hülyék ezek?) és ezt szépen tartottam is, mindössze egy járműves nyomdakészletet hoztam el pluszban. A Ferenc körútról átmentem villamossal a Széna térre, a Babyfun bababoltba, ahol végre-végre vettem 70x140 cm-es lepedőt. Mindenhol máshol csak a 60x120-as van, örültem, hogy végre megoldódott ez a probléma. Innen a Nyugatiig villamosoztam vissza, ahol benéztem a H&M-be, a C&A-be és megállapitottam, hogy én bizony Magyarországon nem fogok tudni kismamaruhát venni, mert röhej az ár és a kinálat is. A H&M-ben például harsogva közölte a hangosbemondó, hogy sajnálják, de kisgyerek és férfiruhákat ezentúl nem árulnak, de öröm és boldogság, hiszen a női ruhák teljes választéka megtalálható az üzletben. Aha. A teljes választék, kivéve a kismamaruhákat... Szemetek. Nem megyek most bele, hogy ha egy kismama nem nő, akkor mégis mi a jóisten, gomba vagy virus, egyszerűen csak tök dühös lettem, hogy elmehet a H&M a pitlibe. A C&A-hez ezek után bevallom már nem sok bizodalmam volt, de azért benéztem és vajon hol vannak a kismamaruhák (mind az öt felső)? Az XXL kinálat mellett. Értem én, hogy egy terhes nagyobb, mint egy átlagos nő, de bazzeg mennyiből tartana a gyerekruhák mellé rakni a kismamaruhákat, mint mindenhol máshol? Eh. Ráadásul a vicc, hogy az összes C&A-s kismamaruha, -felső, -szoknya akkora volt, mint az ólajtó, S-es semmiből sem volt, az M-es ruhákba meg úgy nagyjából kétszer belefértem. (Végülis igen, itt leesett, miért az XL-es ruhák mellé tették őket...) Szomorúan kullogtam hát ki innen is és úgy döntöttem, feladom, tömöm inkább az irek zsebét, úgyhogy vettem egy gyros tálat, szépen megebédeltem és húztam haza. Délután jött a tesóm, a felesége otthon maradt, mert nem jól volt, igy hivatalosan nem mondta el, hogy babát várnak, amit kicsit sajnáltam. Miután elment, mi beugrottunk a Tescoba venni ezt-azt és fél 8 körül értünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése