Ha kedd, ha szerda zsákbamacska

Szóval tegnap hülyén indult a napunk: AV reggel eldugta a kocsiért kapott pénzt az összes itthoni pénzünkkel együtt valahová és nem mondta meg, hová. Az volt a tervem, hogy betaxizunk a központba (a busz a St. Stephen's Green-től legközelebb 20-25 perces sétára áll meg és nem éreztem úgy, hogy nekem azt be kéne vállalnom a csigatempójú P.-vel), de pénz nélkül ez ugye ugrott. Fél 10-től délig folyamatosan hivtam AV-t, hogy mi a helyzet, honnan tudok némi készpénzt szerezni, de nem vette fel. Már ez kiakasztott, hogy a jó életbe, itt vagyok P.-vel egyedül és szarik felvenni a telefont órákon keresztül, holott bármi történhetne, P.-vel is, velem is, szóval az esti veszekedést jól megalapoztam dühileg, de amikor fél 1-kor visszahivott, még tudtam magam tartani és nem csesztem le. A délelőttöt egyébként a Herbert Parkban töltöttük, P. bringázott meg játszózott, én meg felügyeltem és próbáltam nem túlságosan lihegni. Ebédre paprikás krumplit ettünk, majd alvás után felkerekedtünk és eltaxiztunk a St Stephen's Green Shopping Centre-ig. Ott a H&M-nél kezdtünk, próbáltuk kicserélni P. piros gatyóját egyel kisebbre, de persze nem volt. Innen a Carroll's-ba mentünk, vettünk Butler's csokit, onnan a Yankee Candle üzletbe néztünk be, ott szereztünk néhány mécsest, majd a Mothercare-t vettük be, ahol P. meggárgyult, mert nem lehetett lepattintani a játékokról. Jó fél óra nézelődés után mehettünk tovább, beugrottunk a Dunnes-be megnézni, mennyibe kerül egy szett ajándék újszülött ruha (a tesóméknak), majd a fölszinten vettünk két muffint, amik közül a csokisat P. meg is ette a pláza közepén található padon, de csak azután, hogy a harmadikra felcaplattunk pisilni és kezet mosni. Negyed 7 körül indultunk haza, ezúttal a buszt választottuk, mert féltem, hogy az esti dugóban a taxi túl sokba kerülne, úgyhogy fogtuk magunkat és elgyalogoltunk a buszmegállóig, ami egy olyan jó 20 perces séta volt, de P.-nek hála, nem volt túl macerás, mert jött, mint a parancsolat és csak két percenként jegyezte meg, milyen fáradt. A buszra persze alig fértünk fel, totálisan tömve volt, de 5 perc alatt hazarepültünk, nem is értem, hogyan. Itthon megvacsoráztunk, felhivtuk Anyuékat és vártuk, hogy AV betoppanjon.
A többit pedig már megénekeltem az előbb. És-vé-ge.