Na tehát mint irtam, a hétvége az autóvásárlás lázában telt. Ahogy elnézem, jó rég irtam arról is, merre jártunk, nem mintha olyan sok izgi és új helyen lettünk volna, de mégis. Kedden a gyönyörű időben délelőtt elmentünk a Santry Demesne játszóterére, ami szép volt, jó volt, teljesen rendben volt. Hazafelé beugrottunk (volna) a Balcurris parkba is, mert ott állitólag két játszó is van a google maps szerint - no most ehhez képest egy sem volt, pontosabban egyet találtunk, de szégyenletes állapotban, be sem teszek képet, mert undoritó. Ha egyszer fotós leszek, végigjárom az ir elhagyatott játszótereket, roppant szomorúan néznek ki, mindenhol üvegcserép, hulladék, szemét, letört hinta, összefestett csúszda, borzalom. Szerdán az idő gyökeresen megváltozott: árvizveszély volt, egész nap ömlött az eső. A Mount Merrion playgroupban töltöttük az időt, P.-nek tetszett és nekem is, imádom, hogy mióta oviba jár, próbálja csinálni a dalokhoz tartozó mozdulatokat, ezeket eddig abszolút negligálta, de most megszállta az ihlet és ugrál, mutogat, nagyon vicces mondhatom. Mivel kedd este meccs volt és le volt zárva a környék, csak csütörtök este jutottam el úszni, de igy is jó volt, a lényeg, hogy a heti egy meglegyen. Délutánonként egyébként most már nem nagyon megyünk sehová, mert mire P. felébred, 4 óra, mire elindulnánk, fél 5, akkor meg már nem indulunk neki, inkább beszélünk Anyuékkal Skype-on vagy itthon lógunk. Mióta heti három délelőtt ovis ugye, iszonyatosan rohan az idő, mindig csak arra eszmélek, hogy úristen, hétvége van, mert az ovis délelőttök sitty-sutty elmennek, a két közös délelőttünk szintén, a délutánok pedig megint csak egy szempillantásig tartanak, mert hamarabb sötétedik és mint irom, P. elég későn kel... Péntek délelőtt, mig P. ovizott, mi autót néztünk AV-vel az ömlő esőben: egy Opel Vectra-t és egy Skoda Fabiat kukkoltunk meg, utóbbit meg is vettük volna, de aznap este már eladták, mi meg még szerettük volna még egyszer megnézni szép időben... Sebaj, ezt a Sors akarta igy, ott és akkor esőben tuti nem hoztuk volna el, úgyhogy ez van, valaki másra várt az az autó, ez van.
A hétvége tehát ismét az autónézegetés hevében telt: szombat délelőtt mi P.-vel a Phoenix Parkban múlattuk az időt a vizes játszón, AV pedig megnézett egy Renault-t. Bár kikötöttük, hogy francia autót soha, úgy tűnt, ő szivesen megvette volna, én viszont kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem, az igazat megvallva azt sem tudom, minek nézte meg egyáltalán, ha egyszer megbeszéltük, hogy Renault, Peugeot nem... Mindegy, túlvagyunk rajta, nem hoztuk el hálistennek. Mig itthon főztem és ebédeltünk, AV egy blackrock-i kereskedés kinálatát mérte fel. Egy Skoda Octavia-t és két Ford Focus-t nézett ki, mindhárom szuper lett volna, kaptunk volna rájuk egy év garanciát és 1000 euróért beszámitották volna a Mazdát (ez szuper, máshol 250! euróért számitották volna be, pfff, idióták), csakhogy az autók árai
jóval a piaci árak felett voltak... (Ez annyit tesz, hogy 1000-1500 euróval kerültek volna többe, mint a hasonló korú és állapotú, de magánszemélytől vett kocsik.) Délután vásárolgattunk kicsit: a Stillorgan Shopping Centre-ből hoztunk bubble wrap-et (ezt AV úgy vezette be, hogy menjünk az Argosba wrap-ért, mert be kell csomagolni a piano-t - no itt döntöttem el, hogy fityisz Németországnak, hát szegény P. ebben él 3,5 éve, most hogy kezdjünk el vele egy vadonat új nyelvet?) illetve benéztünk a Mr B's play centre-be, mert P. nagyon szeretett volna ugrálóvárazni, de sajnos szülinapi buli volt, igy az egész le volt zárva, nem mehettünk be... Mig ők a Dealz-ben tombiztak, én a Tescoban vásároltam, majd 7 körül, már sötétedés után értünk haza.
Vasárnap délelőtt mivel eléggé rosszul voltam, a fiúk a Palmerstown Parkban játszóztak és AV elvitte P.-t az autókereskedésbe megmutatni neki a szombaton kinézett három kocsit. Délután mig mi a Millenium Parkban játszóztunk P.-vel, AV egy Nissan Almera-val ismerkedett, majd közösen átmentünk Ballymun-ba megnézni egy Skoda Octaviat. Mivel a Skodások kicsit késtek, mi bementünk P.-vel a Home Store-ba nézelődni a karácsonyi diszek közé, majd mikor kijöttünk vetettünk mi is két pillantást a kocsira és indultunk is haza, mert már 7 felé járt az idő. Ezután a két kocsi után a blackrock-i kereskedő ajánlatai kissé elhalványultak, mert rájöttünk, hogy 1000-1500 euró nagyon sok pluszban az egy év garanciáért (amiből nem is fogjuk használni a kocsit 4-5 hónapig) és nem akarunk 7-8000 euróért kocsit venni, ha 3-4000-ből is már jót kapunk. Az este a két legutóbb megszemlélt kocsi esélyeinek latolgatásával telt: a Nissan Almera drágább, ciripel benne valami, de egy abszolút szimpi fickó árulja, a Skoda Octavia pedig olcsóbb, óriási a csomagtere, viszont dohányos kocsi volt és félő, hogy azt a szagot sosem fogjuk tudni kiszellőztetni belőle... Én szivem szerint a Nissan felé húzok, mert kisebb, a Skodába beleülve elvesztem és roppant kényelmetlenül érintett, mekkora, AV viszont pont azzal érvel, hogy azért cserélünk kocsit, hogy több helyünk legyen, arról nem beszélve, hogy a Nissan kicsit csörgött, a Skoda pedig nem... Persze ő is ingadozik, mert még sosem volt dohányos kocsink (csessze meg, ki az a hülye, aki cigizik az autójában, bahh, megőrülök az ilyen hülyéktől)... Jó lenne már túllenni ezen az egészen, kicsit unom már a latolgatást, a keresgélést, szeretném az utolsó három hetet nyugiban tölteni itt, de félek, amilyen válogatósak vagyunk, novemberre húzódik a vásárlás és nem fogjuk tudni kiélvezni az utolsó hármasban töltött napokat Dublinban.
Mostanság egyébként egyre többet parázunk azon, mi lesz jövőre, olyan békésen hullámzó, olyan egyszerű most az élet, P. már nagy, alig van vele gond, van saját életünk, ha lenne babysitterünk, akkor kettesben is tudnánk némi időt tölteni, P. szerintem lazán engedélyezne hetente-kéthetente egy délutánt vagy estét, ehhez képest nemsokára véget ér ez az idill és újra kezdődik az őrület (a csendes őrület egy pillanatát lásd balra), ami előzetes tapasztalataink szerint legalább egy évig fog tartani, súlyosbitva némi testvérféltékenységgel és magával P.-vel... Szegénykémet egyébként úgy sajnálom, nagyon várja a "kistesót", naponta elmondja, hogy alig várja a karácsonyt, sokszor simogatja meg puszilgatja a hasam, óv, véd, nehogy bajunk essen, kérdezgeti, hogy kell pelenkázni, fürdetni, mert azt majd ő akarja csinálni és kicsit úgy érzem, becsapjuk, mert gőze sincs, mi vár rá, mi vár ránk. Tudom, tudom, ez nem igazi becsapás, elvégre nem kezdhetek el neki huhogni, hogy hűűű te, ha megszületik a kistesó kevesebb idő fog ám jutni rád, vége lesz a jó világnak, miegymás, de akkor is, megszakad a szivem, hogy ilyen kis rendes és naiv és fogalma sincs róla, hogy a változások, amiket úgy vár, nem lesznek egyértelműen pozitivak számára. Úgy szeretem ezt a kis törpét, nem akarom, hogy úgy érezze, hogy a háttérbe szorul... Mostanában csomószor villannak be jelenetek, milyen szuper napjaink, programjaink voltak kettesben, micsoda kis kirándulásokat tettünk és ezek már most rettenetesen hiányoznak. Azon filózom, hogy most másodjára már okosabbak leszünk majd, P2-t jóval hamarabb elkezdjük idegenekhez szoktatni, mert én semmiképp sem szeretnék lemondani a P.-vel kettesben töltött órákról. Egyelőre nem tudom, hogy fogjuk megoldani, de arra gondoltam, mindenképp szeretném, ha továbbra is lennének 1) Apa-Fiú délelőttök vagy esték (ez mondjuk oké, én leszek itthon a kicsivel, ők meg elmennek játszóterezni, vásárolgatni, mint mostanság néha) 2) Anya-Fiú programok (teszem azt hétvégén vagy ha már nagyobb P2, akkor egy-egy ovi nélküli délelőttön, babysitter segitségével) 3) külön programok nekem is, mikor AV van mindkét gyerekkel (mondjuk heti egy szabad este) és 4) külön programok AV-nek, mikor én vagyok velük, ő pedig röpizik vagy zenél. Ha nem is heti szinten, de havi egy-kétszer jó lenne, ha ezúttal beleférne némi felnőttes program is, mikor egy hétvégi délután vagy este kettesben lehetünk, most, hogy P. ovis, az sem érdekel, ha valaki magyar vigyáz rájuk, úgyhogy abban bizom, hogy könnyebben találunk valakit, mert sok óvónő, dadus van kinn, akik normálisak, csak őket ugye eddig nem vettük számitásba, mert a lényeg a nyelv lett volna, most viszont a közös program...
No, most hogy ezt igy kielemeztem, átgondoltam, kihúzom a kezem a biliből és felkeltem P.-t, de előtte beillesztem ide a legújabb ovis remekét, szerintem oltári:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése