Ovi

Nem akarom elkiabálni, azért sem irtam eddig erről, de azt hiszem, P. szuperül veszi az ovis (és nyelvi) akadályokat. Az igazat megvallva, épp az ovi miatt inogtunk meg a Hol Szüljünk? témakörben, mert bár teljes szivemből gyűlölöm az ir egészségügyet, megszakad a szivem, hogy szegénykém ilyen hősiesen és ügyesen túllendült a kezdeteken és mi meg egy hónap múlva ki akarjuk szakitani a kis társaságából... Csórikám megérdemelne végre egy kis nyugalmat ennyi hánykolódás és utazás után, tényleg nagyon sajnálom, hogy igy alakultak, alakulnak a dolgok, hogy még egyszer költöznünk kell... (Oké, Sydney meg Amerika a mi választásunk volt és élvezte ő is, de akkor még nem járt közösségbe, most viszont keményen kivesszük őt, igaz, nem marhulásból.) Szóval ezért is filózunk ennyit ezen a Hová költözzünk vissza márciusban? kérdésen, mert szeretném végre határozottan egyetlen ország mellett letenni a voksom, mert megfogadtam, hogy főleg P. érdekében ezek után most legalább 5 évig nem mozgunk semerre maximum nyaralni... Elvileg több gyereket nem szeretnénk, tehát szülni ezek után már nem nagyon kell hazautaznunk, nagyon reméljük, hogy a szüleink nem pukkannak le hirtelen, úgyhogy úgy érzem, minden adott, hogy most márciusban végleg eldőljön, széna vagy szalma azaz maradunk-e meg jó pár évet itt vagy máshová költözünk, ahol szintén minimum 5 évet lehúzunk egy csapásra.
Ami tehát P. és az ovi kapcsolatát illeti, az első hét ugye - amig csak 1,5 órát maradt ott egyedül - szépen zajlott, nem volt sirás, toporzékolás, majd egy 3 órás alkalom után (amikor szintén nem volt probléma), hazautaztunk egy hétre, ami olyan szépen megakasztotta, hogy a visszajövetelünk utáni két alkalommal már nagyon szenvedett, sirt, üvöltött, ütött-vágott, hogy ő ugyan oviba nem hajlandó menni soha, mert az butaság. Hogy a kihagyásnak vagy a következő héten tomboló betegségének volt köszönhető ez a tiltakozás, már sosem tudjuk meg, a lényeg, hogy miután két napot sirdogált, két alkalmat kihagytunk, mert magas láza volt, majd ezt követően mikor újra ment, már megint nem sirt... Most ott tartunk, hogy eltelt másfél hónap a szigorúan vett kezdés óta és két alkalommal tiltakozott nagyon az ovi ellen, négyszer sirt, miután otthagytam, a többi alkalommal viszont kifejezetten boldogan ment be és jött ki egyem a zúzáját. Sok új szót, kifejezést tanult, ezeket büszkén mondogatja is amikor csak tudja (szerinte például ha levesszük a stabilizert a bike-ról akkor balance bike-ot kapunk) és láthatóan jól érzi magát ott, igaz, annak is borzasztóra meg tud örülni, mikor meglát az ajtóban. Pisilni már ügyesen pisil az oviban, enni szintén szivesen eszik, bármennyi kaját csomagolok neki, mindent felfal és bár nem tudunk meg mindent, mivel tölti a délelőttöket, azért mesél is ezt-azt, amiből persze nehéz kihámozni a lényeget, de ez elsősorban még annak köszönhető, hogy egyszerűen nem ismeri az oviban használt tárgyakat, eszközöket és nem tudja szépen leirni, mit is csináltak, de ha véletlenül azt csináljuk mi is itthon (például pompomokat szortirozunk), akkor persze eszébe jut, hogy jaaa, hát ezt is csináltuk az oviban...
Egyelőre tehát elmondhatom, hogy örülök, hogy ebbe a minioviba irattuk, úgy tűnik, tetszik neki és bár a nyelvvel küzd keményen, de alakul ez a dolog, mint az a bizonyos púpos gyerek.