Hogy szombaton-vasárnap-hétfőn mi történt velünk, fogalmam sincs, ami rémlik a múlt hétből, hogy kedden talán szilveszter volt. Délelőtt sétáltunk egyet, délután Peti átment a Nagyihoz konfettit szórni, én meg konkrétan egész nap magam elé bámulva léteztem, mert nem tudtam, mit illik csinálni két nappal egy programozott császár előtt. AV szegény próbált életet lehelni belém, de inkább csak idegesitett, hogy próbál szórakoztatni, miközben én bambultam volna meg bújtam volna a netet nonstop, mi hogyan lesz... Vacsira virslit ettünk, majd az esti rutin után tévéztünk. Az éjfél sitty-sutty eljött, ittunk némi Kölyökpezsgőt, majd fél 2 körül ágyba kerültünk.
A január elseje, ha lehet, még hullább hangulattal telt, utólag szégyellem magam rendesen, de egyszerűen nem tudtam összeszedni magam és elterelni a figyelmem a másnapról. Bár nem mondták, hogy tilos enni, nem tudtam vacsorázni, úgy fostam, mi vár ránk. (Ezért jó a spontán indulás, nincs alkalom stresszelni. Nem hittem volna, hogy ez az egész igy kiakaszt, tök ciki.) Szerda éjszaka nem meglepő módon igy már 5-től fenn voltam és forgolódtam (haha) álmatlanul. Reggel 3/4 8-kor megjött Nagyi, Petit felébresztettük, mi pedig leléptünk a kórházba taxival...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése