Hol is kezdjem, hol is folytassam... Sosincs időm irni, pedig dokumentálnom kéne a dolgokat, tudom. Két hete és egy napja történt a "baleset", azóta minden hétköznapom úgy néz ki, hogy Palit megetetem, Petit oviba viszem fél 10-re, ügyintézek (bevásárlás, AV-nek pizsi / mackógatya vétel, miegymás), Petit elhozom az oviból, megetetem, Palit megszoptatom, Petit lefektetem, rohanok a kórházba, ott vagyok fél 5-5-ig, hazaérek 6-fél 7-kor, Palit megetetem, Petinek vacsi, aztán fürdetés és fél 10-10-kor belehullok az ágyba Peti mellé, hogy csönd legyen, különben felkiabálja Palit az anyázással. Itt van Anyu, ő végzi a háztartást meg nála van Pali kb nonstop (ezért még számolunk az Élettel, mehet a p*csába, hogy egy 2,5 hónapos gyerekkel igy kicseszett), de vannak dolgok, amit csak én tudok csinálni a mindenféle ügyek mellett, hiszen ő szoptatni nem tud és Peti nem enged neki egy csomó dolgot. Laptop elé igy sosem jutok, ha netezek, csak telefonon. Hétvégén vagy ovi nélkül (most pénteken nem jár Peti) ugyanez a helyzet, csak akkor délelőtt elviszem Petit játszózni vagy vásárolni. (Jártunk már a blackrock-i játszón, a Carysfort Park játszótéren és a kukacos játszón is.) Ja és az elmúlt hétvégén meg hétfőn vidámpark is volt a Merrion square-en, úgyhogy kórház után még elvittem Petit körhintázni, no ekkor azt hittem, meghalok, mivel fél 8-8-ra értünk haza és utána jött az esti tortúra. (Ja, meg múlt hétvégén is volt délutáni programom: mindkét nap kórház után szintén játszózni vittem Petit, legyen már szerencsétlen levegőn...)
Ami AV "osztályait" illeti, egy hétig volt az ICU-n (először az emergency-re mentem be hozzá, de az ilyen átmeneti kórterem), hétfőn ébresztették 6 nap után, jobban reagált, mint először, beszélni ugyan még nem tudott és utólag mondja, hogy akkor még nem volt magánál, de legalább már ébren volt... Kedden reggel átvitték a CCU-ba, majd szerda délután, mikor már ott voltunk, a Ruttle ward-ba. Hétköznap rengeteg vizsgálata van minden nap, jár fizikoterápiára, hogy a mozgása javuljon (az első napokban tolókocsiban hozták-vitték, most már kb a régi a mozgása, bár guggolásokat nem nagyon tud csinálni, mert kifárad), jár hozzá több neurológus (első napokban még azt nézték van-e vmi agyi deficitje*, most már csak megbeszélik, mi újság), mig mi ott voltunk, volt fülészeten, speech therapist-nál (ez mókás volt, mert angolul van a teszt és neki magyarul kellett volna reagálni, baromi zavaró volt, ő sem tudta követni, mit kell csinálni, de angolul meg olyasmiket kellett volna tudnia, hogy gyűszű, autóemelő, spatula, csirkemell csont - haha) és ugye folyamatosan kapja az anti-virális, anti-bakteriális infúziókat meg persze kap egy vagon antibiotikumot is. Senki sem tudja, mi történt, ezért epilepszia, agyhártyagyulladás ellen is kap szereket, just in case. Most ami még van, hogy a feje fáj, a jobb fülére nem hall, mert az zúg és gyengus még kicsit. Illetve van némi logikai ugrálás néha a beszédjében meg kicsit furcsán gondolkozik - szerintem. Nem esnek le neki dolgok, nem látja tökéletesen az összefüggéseket két esemény között és igy néha nem úgy, nem arra reagál beszélgetés közben, amire és ahogy kéne logikusan. Ezt nehéz megfogalmazni, de igy van. (Pl a 7up free-re azt hitte, a free arra vonatkozik, hogy ingyenes... viccelve mondta, hogy hehe, mi az, hogy free, hát 1,75 euro... én azt hittem poénkodik, de nem... kicsit para volt.) Annyira szeretnék amúgy bővebben irni erről az egészről, az apró dolgokat, a benyomásokat is szeretném megörökiteni, de nem megy, sosincs rá időm. Tegnap meghozták a cuccainkat a raktárból (30 óriási doboz és rengeteg egyéb holmi), kórház után egy dobozt sikerült kiüritenem, sosem leszek kész úgy érzem. Anyu vasárnap elmegy, Nagyi jön, nincs mit tenni, azt pedig még nem tudjuk AV-t mikor engedik ki, de amig a kórházazás több órát elvesz a napból, nem fogok tudni érdemben haladni a kipakolással. Úgy volt amúgy, hogy hétfőn jöhet haza, de szombaton - amint az egyik gyógyszert abbahagyták - felment a láza, úgyhogy benn fogták. Most úgy tűnik, csütörtökön jöhet, ami még két oda-vissza út... Ha egyszer vége lesz ennek a rémálomnak, soha többet nem megyünk Tallaght-ba, megbeszéltük. Tallaght, bazmeg, a világ vége és Dublin legszörnyűbb kerülete... Mi a szart keresünk mi ott?! Hol az életünk?!
* csináljon meg 3 feladatot egymás után (csukja be a szemét, nyújtsa ki a nyelvét, emelje fel a bal kezét pl), kövesse a doki ujját, mozgassa az arcizmait (kacsintson, vicsoritson stb), mozgassa a különböző testrészeit (gondolom azt nézték, az izmok-idegek huzalozása okés-e), irjon le egy képet, ilyesmik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése