Oldalak

2014. április 30., szerda

PP

Szerintem amúgy Palinak jön a foga, azért ilyen nyüzüge, de persze mindig van mire fogni, szóval hülyeség ez az egész. Peti amúgy érdekes módon teljesen visszafogja magát, most, hogy érzi, hogy gáz van, sőt, volt már többször is, hogy ő volt az egyetlen, aki képes volt felvidámitani. Emellett amúgy általában hasznos tippekkel lát el, javaslatokat tesz, mitől sirhat Palikácska (szerintem hánynia kell, de nem tud és ezért sir; szerintem jön a foga; szerintem az a baj, hogy áll az autó stb), szóval nem vagyok ám egyedül a bajban, ez az egy vigasztal. (Meg AV olyan lépései, hogy hoz nekem a Herbert Parkba koffeinmentes latte-t sütivel... Igaz, enni vagy inni már nem tudok ilyesmit, mert teli van a tököm kezem Palikával, de akkor is, kedves gesztus na.)
Ami még pozitivum amúgy, hogy Peti megtanult az ujjával csettinteni és mindig rácsodálkozom, milyen okos, mert például mikor mondtam neki az egyik este, hogy másnap olvasok neki a Sün, akit meg lehet simogatni cimű könyvből, azonnal rákérdezett, hogy nincs talán tüskéje annak a sünnek? (Még az életben  nem látott sünit szerintem, könyvben sem, élőben sem, szóval elképzelésem sincs, honnan vette, hogy a sünnek tüskéi vannak és szerintem az is csodálatos, hogy igy kapcsolt, hogy a simogatás lehetősége a tüskék hiányával van összefüggésben.) Emellett egyre több angol szót / kifejezést használ, a vicces, hogy ha rákérdezek, nem tudja, magyarul mit jelent, amit mond, de jó helyen és jókor, jól használja az angol szavakat és mondatokat. (Például mikor mondtuk neki, hogy most már vége az altatásnak, úgy tiltakozott, hogy no, no, this way - és rámutatott az ágyára. Meg amikor valamit nagyon óvatosan kell csinálni, a vigyázatos helyett egyre többször mondja, hogy very-very careful, ami szerintem tök aranyos, már hogy igy aktivan próbálja használni az elsajátitott dolgokat.) A Nagy Öreget egyébként meg tegnap beirattam egy katolikus suliba is, nem látok sok esélyt rá, hogy felvegyék sajnos, de hátha. Jobban esne, ha jövő ilyenkor eldönthetnénk, hová menjen, mint hogy kizárásos alapon odajutna, ahová a Sors akarja. (Olyan iresen jelentkeztem amúgy, a boritékba betettem a 20 euró application fee-t, ez olyan vicces, nem? Boritékban pénzt küldeni, jézus, Magyarországon edzett lelkem sikit, de itt ez a módi, rákérdeztem. (Amikor kihozták a raktárból a cuccainkat, akkor is ez volt: mikor felhordták a dobozokat a legények, felhivtam a főnököt, mennyi pénzt adjak a fiúknak, ő mondta, hogy 250 eurót, én meg a kezükbe nyomtam a lóvét és szevasz, semmi bizonylat, semmi aláirom, hogy átvettem, semmi az ég világon, a főnök megbizott bennem és az embereiben is, hogy nem csalnak és én is megbiztam a fickókban, hogy nem teszik zsebre a pénzt. Ez olyan hihetetlen ügymenet, nem?))

2 megjegyzés:

  1. Csak az ügymenethez: Olaszországban edződve nem is tűnik hihetetlennek! :D
    annyi ilyen sztorink volt, csak persze én lusta vagyok, és nem írtam meg...

    VálaszTörlés
  2. Ott is igy megy? Vicces. A magyarok meg milyen bizalmatlanok ehhez képest. Szomorú.

    VálaszTörlés