A kutya ott van egyébként elásva, hogy teljesen egyedül maradtam. Ez a rohadék baleset vagy epilepszia vagy mi a szar teljesen kettétörte az életünket. AV felváltva jár fél és egy napokat dolgozni, de bármikor hazaér, teljesen hulla, fáradt, fáj a feje és ingerlékeny. Az elmúlt két napban délután elvitte Palit sétálni egy-egy órára, de mindkétszer úgy jött vissza, hogy szétveti a düh és ő ezt nem tudja elviselni. (Már a sirást. Mert természetesen sirt Palika.) Ha egészséges lenne, fejbe verném, hogy cseszd ki, a te gyereked is, el KELL viselned napi egy órát kettesben vele, mert én egyszerűen kikészülök, ha mindig nálam ordit; de igy, hogy ilyen törékeny, úgy tűnik, ennyit sem lehet rábizni. Ezt nem megvetően mondom, tényként, ez van, nem szeretném, ha visszakerülne a kórházba és bizony ahogy most kinéz, könnyen visszakerülhet és még az kéne mindennek a tetejébe. Szóval mig másnál a férj, az apuka lehet egy harmadik láb, egy erős támasz, egy empatikus fül, egy Megmentő - nálunk most ez nem pálya. Alapból sincs idegrendszere az ilyen csecsemőkorú gyerekhez, mert ő is türelmetlen, ingerült, zsizsegős, mint én, de most, hogy még ez a rohadék roham is ott lebeg felette és nem tudhatjuk, lecsap-e újra, még kevésbé tud besegiteni az itthoni dolgokba.
És a másik, hogy másban sem tud könnyiteni rajtam - hiszen azt sem tudjuk csinálni, hogy néha elviszi Petit játszózni vagy nagybevásárol, mert Nem Vezethet...
És egyébként tiszta idegek vagyunk, mert ha vezethet is majd - rá fogom tudni bizni Peti életét nyugodt szivvel? Nem azon fogunk végig parázni, hogy mi van, ha vezetés közben lesz rohama? Borzasztó, hogy ez a rettegés most már mindig itt lesz közöttünk.
Komolyan mondom, hogy egész nap csak sirnék. Pont, mint Palkó.
*
Szóval ez egy családi feszkóspirál gyakorlatilag. :-(
VálaszTörlésKifejtem még ezt mindjárt. :)
VálaszTörlésMár látom. Csak annyira az tűnt logikusnak... De nem mindig Ockham seprűje az ami beválik - bizonyítjátok ti is.
Törlésnehéz tudni, mi van előbb a tyúk vagy a tojás. :(
Törlés