Oldalak

2014. május 14., szerda

Enough

Nem élet ez, totál kivagyunk, utálom ezt az egészet. Akár részletezhetném is, de minek. Vagyis mégis.
Konkrétan reggel 7-től este 10-ig egy merő üvöltés az élet, Palika enni nem akar, aludni nem tud, ott tartunk, hogy kézben is sir, nem kezdek megbolondulni, hanem konkrétan megbolondultam. Éjszaka volt, hogy óránként kelt, nagyjából 1 hete nem tudok mosolyogni, semmi sem izgat, halni vágyom.
Most is sir, BTW.
Azt hiszem elkezdek munkát keresni. Úgysem találok, de legalább teszek valamit, hogy kiszabadulhassak ebből a szarból. Hallgassa más mostantól, én telitődtem.

Update:
Miután délután AV elvitte sétálni Palit (miközben én Petivel Herbert Parkoztam) és - láss csodát - megint végigsirta a sétát, babakocsiban és karban is, úgy döntöttünk kihozzuk Anyut három hétre. Az előbb vettem meg a jegyet.
Lesz életünk, hurrá.

11 megjegyzés:

  1. Voltatok gyerekorvosnál? Minden rendben van Palkóval, hogy nem is eszik szegény? Nem lehet, hogy valami bántja a pocakját, azért van ez?
    Nagyon sajnálom, hogy ez van nálatok! Remélem, hogy hamarosan javulni fog a helyzet, mert így elhiszem, hogy élni sincs erőd/kedved...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem lehet ez már fogzás? Rebba ennyi idősen kezdte...

      Törlés
    2. Nem tudom mi volt... Az elmult 2 nap tok jo volt! Lehet has, fog... Eh... U-ta-lom a csecsemokort. :(

      Törlés
    3. Csak halkan jegyzem meg: nekem sem az volt a kedvencem. Pedig R. nem volt problémás babóca...

      Törlés
  2. hát, együtt érzek, én is halni akartam annak idején - tényleg iszonyú volt, most konkrétan összeugrott a gyomrom az emléktől.
    vigyázz, hogy ne legyél depressziós - tudom, hülye szöveg, nem tudsz vigyázni, de mittudomén, azért legyél résen, figyeld magad és sürgősen tegyél ellene, ha észlelsz jeleket - napi fél óra séta egyedül, ilyesmik. a futást nem mondom, mert nem szereted, pedig az is szuper -, de anyukád biztos sokat segjt majd és jót tesz nektek. nekem már az is jó volt, ha valaki ott volt, aki biztatott kicsit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ugye milyen szornyu? en mondjuj total elfelejtettem milyen volt petinel, ez palika nagy mazlija. :)
      az elmulik-elmulik helyett amugy en azt mantrazom hogy ha ennek vege, soha, soha tobbet nem lesz ilyen kicsi baba a hazban. es tudom hogy van, aki ezt sajnalja, de en mindig vigyorgok, ha ez eszembe jut. terhes sem lennek megint semmi penzert. bocs kati. :D

      Törlés
    2. Ó, tökre megértelek, annyira várom már a végét...én meg azt felejtettem el amúgy, mennyire gáz a terhesség vége (nekem, legalábbis, a zsibbadó-fájó kezemmel, meg a vizesedéssel). De én is mondogatom, hogy itt, nálunk, most létszámstop van, ha P. akar még gyereket, akkor majd fog magának valakit, és fölcsinálja :-D

      Törlés
    3. Sokszor eszembe jutsz és tudom, ciki, de sajnállak azért. Jön a nyár, nő a has és utána az újszülöttkor... Jáááááj. Nem cserélnék. :D

      Törlés
  3. De jó, hogy anyukád ki tud menni! Iszonyú nehéz időszakon vagytok túl, szerintem tökre érthető, hogy kiborultál, remélem, így tudsz majd kicsit pihenni.
    (Depresszióra: futás helyett én csokit toltam :-) Nyilván nem használ a derékvonalnak, de abban a helyzetben ki nem carja le?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszi. :) Remelem ti jobban megusszatok majd. :) Mar nincs sok hatra! ;)

      Törlés
  4. hát, szerintem a valódi depresszióra nem jó a csoki sajna:(

    VálaszTörlés