Palika

Szóval fejtegetem én ezt a sirás dolgot...
Az úgy van, hogy Palkó - Petihez hasonlóan meg gondolom sok-sok-sok más babához hasonlóan (itt szerintem vannak fokozatok azért) - nagyon társasági lény. Nem cumizik, nem szopja az ujját, semmi, neki én kellek a nap 24 órájában, vagy legalábbis valaki, aki él és mozog. Alapjáraton egy roppant egyszerű babzsák: ha nem fáj semmije, nem éhes, nem fázik stb szépen elvan, HA és amennyiben tartom a kezemben. Nem 10 percig, mindig. Ha leteszem, nagyjából 5-10 percet bir ki úgy, hogy ott állok felette és szemezek vele, 10 percen túl biztosan elkezd sirni, hogy vegyem fel és ölelgessem. Ez eddig okés is, baba, majd kinövi, ő ilyen, nem foglalja le semmi más a világon, csak egy emberi lény, aki cipeli a fenekét és puszilgatja. Ha jól van (ha nem fáj semmije, nem éhes, nem fázik stb) ÉS hordozom, kerek a világ, hurrá, mindenki happy. Amikor erőm teljében vagyok, én is boldog vagyok, mert látom, hogy elégedett, vidám, elvan. Néha jó lenne persze lepasszolni, hogy cipelje más, de ez van, igy jártam, el kell fogadni, hogy most jóval többet van nálam Palika, mint anno Peti volt, mert AV ugyan besegit, de csak minimálisan, hordozza ő is esetenként persze, de korántsem annyit, mint Petit. (Itt most belemehetnék, hogy szemétségnek tartom, hogy ő is ilyen anyás, hogy mindig cipelni kell, hogy őt is altatni kell, mint Petit, mikor bezzeg van olyan is, aki egy kanállal elvan órákig és olyan is, aki magától elalszik a játszószőnyegén vagy mondjuk simán bámul ki a babakocsiból, mig anyuci vásárol (Palkó 2 percet bir ki a babakocsiban, azután visit, mig ki nem veszem), de mindegy, most jókedvem van, ezen nem nyafogok jelenleg, majd máskor...)
No most. Sajnos Palika napjai nagy részét nem békés elégedettségben tölti a karjaimban, mert - erre mostanság döbbentem rá - nagyon hasfájós. Amikor bármilyen zöldséget eszem, két napig küszködik és olyankor hiába cipelem, teszem ki elég a lelkem tálcán, akkor is sir, ha kézben van és mászik fel a hasamon. És EZ a lélekölő. Hogy hasfájós (esetleg ráadásként jön a foga is) abból jöttem rá, hogy rengeteget agyaltam, nem a mi napi stresszünk megy-e át rá, nem miattunk sirókás-e és végül arra jutottam, hogy nem.
Bizonyiték 1: Az elmúlt két napban nem ettem paradicsomot sem - és láss csodát, remek kis napjaink voltak. Ma pizzát ettünk ebédre (paradicsomszósszal) és hopp - délutánra olyan sirós lett, hogy ihajj... Eddig nem hittem, hogy a pari bűnös lehet, de valaki emlitette, hogy az ő gyerekei amiatt kaptak hasfájást - és lőn. Nem volt kevesebb a stresszünk az elmúlt két napban sem - mégsem sirt. Hoppá.
Bizonyiték 2: Amikor a kórházba mászkáltam, elég ideges voltam ugye és akkor nem volt ennyire nyűgös, mint mostanság... Szóval ha az én idegem ment volna át belé, akkor ha valamikor, akkor abban az időben sirósnak kellett volna lennie. De nem volt az. Nem ennyire volt az pontosabban. És miért? Mert amig én kórházban voltam, minimum egyszer csak tápszert kapott, ergo kevesebb anyatejet evett per nap és nem volt annyira érzékeny arra, mit eszem. Jó, mi?
Hát itt tartunk. Szóval valóban idő kérdése a dolog és megoldódik ez. (Kivéve, ha Petihez hasonlóan Palkó is olyan zsizsis lesz, hogy fél évesen meg azon fog idegeskedni, hogy mozogni szeretne, de nem megy neki... Bár végülis mindegy, mert az meg 1-1,5 éves korára szintén elmúlik. Szóval vár 8-14 sirókás hónap, szuper, de a lényeg, hogy jó lesz ez egyszer... (Azért a 8-14 sirós hónap, mert egyszerűen nem birok mindent kiiktatni a kajálásomból. Nem, nem és nem. Nem tudok húson és krumplin élni még egy évig.)