Jövünk hazafelé kocsival, Peti lufija Palika ölébe száll a huzat miatt, hallani, ahogy nyiszogtatja, Peti kétségbeesetten kiabál: Anyaaaaa, Palikánál van a lufiiiiii, Palika add vissza, Palikaaaaaa, neeeeeeee, én villámsebesen kitalálom, hogy majd ha megállunk egy piros lámpánál, akkor kikapcsolhatja magát és visszaszerezheti a lufit, mielőtt Palika kirágja és az arcába durrantja, ám ekkor:
- Hehehe, nézd már... Visszajött... A szél vitte el, a szél hozta vissza...
Aztán már itthon lelkesen mondom neki, hogy bolognai lesz az ebéd, szedem ki neki a nem túl jól sikerült "szószt", mire megvetően rámnéz és:
- Anya. (Pont.) Ez nem bolognai. Ez hús meg tészta.
Majd játék közben egyszer csak felpattan és Hát mindjárt elhugyálom magam! kiáltással dohogva kirohan a wc-be.
Hát igy.
:D
VálaszTörlés