És megint, megint 45 percenként fenn volt. Tegnaphoz képest csak annyiban vagyok idegesebb, hogy AV reggel elkezdte a "miért nem fekszel le 10-kor lemezt" (az nem baj, hogy Petitől fél 10 után jövök ki, persze, fürdés és azonnal ágy és az majd hű, de k*rvára megoldja a dolgokat, ha 10kor már ágyban vagyok és riadhatok fel 11-kor, éjfélkor, hogy visszaaltatja Paját, de csak azért, hogy 1-től 6-ig csak én keljek hozzá 45 percenként... hát valóban, biztosan kevésbé lennék hulla, mint most, nyilván (csak éppen még az a maradék illúzióm is elveszne az esti "szabad programmal" együtt (ami alatt Peti még 2-3x behiv persze, ami alatt megcsinálhatom a másnapi ovis ebédet, ami alatt rendbe tehetem a konyhát és ami alatt még netezhetek is, én bűnös lélek), hogy nem egy szerencsétlen rabszolga vagyok, akit még aludni sem hagynak, soha...). Egyszerűen nem értem, hogy 15 évnyi ismeretség után hogy lehet ilyen sötét, hogy kiejt ilyen dolgokat a száján, amitől tudja, hogy a pokolra kivánom. Nem megoldásokra vagyok kiváncsi, nem arra, hogy mit és hogyan kéne csinálnom, szerinte. És ezt ha tizmilliószor nem mondtam el neki, egyszer sem. És ennek ellenére mégis, minden egyes (no jó, az esetek 80%-ban) rosszkedvű és hullaálmos reggelemen felcsesz valami hasonló okossággal. Mintha legalábbis nem elég lenne nekem a magam baja, még azon is rágjam az agyam, hogy hogy lehet ilyen érzéketlen. Valóban, minden férfi faszkalap. Vagy legalábbis az én utamba még sosem került egy normális példány sem. És ebbe beletartozik mindenki, akivel egy fedél alatt élek.

Ja és akkor mi fogad FB-n? Jaj, jaj, segitsetek, mert a 3 hónaposom tegnapelőtt felkelt egyszer, tegnap meg már kétszer...  Már nagyon fáradt vagyok. Anyád, az.

Update: És akkor miután egész délelőtt nem beszéltünk, vidáman hiv az előbb, hogy szombaton gokárt és akkor ő azt javasolta, hogy dél helyett menjenek fél 4-re, mert akkor alszanak a gyerekek és persze nekem tapsikolnom kéne, hogy hűűű, de fasza, mennyire jó, hogy szombat délutáni programot szervez magának, de jó arc módjára odafigyel, mikor kevésbé rosszabb a időpont, hát tudod lószart tapsikolok, mert nekem ilyen helyzetben, mikor élőhalott a gyerekeim anyja, eszembe sem jutna sehová sem menni hétvégén, amikor esetleg tudnék neki valamennyit segiteni, ha már hétköznap minden nap 3/4 7-ig küzd az a hülye egyes-egyedül úgy, hogy hónapok óta nem aludt két órát egy húzásra. Beszarok komolyan. És akkor én vagyok a szemét, hogy pofákat vágok, meg nem lelkesedem. Mikor szerdán úgyis koncert lesz, de hát mi az, az csak annyi, hogy nem jön haza munka után, csak 11 után, hát mi az nekem, mikor Petit már most meg tudnám fojtani, mert folyamatosan csacsog szerencsétlen, Palikát meg legszivesebben kizárnám az erkélyre, miközben én a lakás legtávolabbi pontján alszom. Agybaj, eskü, agybaj.