Gondolatok

Ahogy mentünk ovi után a Tescoba, épp láttuk, ahogy egy taxis elütött egy bicajost.
Tudom, béna, ha egy megerőszakolt lány esetén azt mondjuk, hogy hááát, nem kellett volna berúgni / miniszoknyát venni / bármi és akkor nem történik ilyen, de valahogy a hideg ráz a városi bicajozástól és úgy érzem, felesleges kockázatot vállal az, aki mostanság csakazértis brinyózik a kocsik között. Értem én az okokat, hogy olcsó, gyors, környezetkimélő, de bazzeg. Amig millió autós van az utakon, egyszerűen őrült ötlet bicajozni a városban, ez van. Azt nem értem, hogy a cangások ezt miért nem fogadják el? Nem babra megy a játék, ha kicsit gyorsabb a taxis vagy szerencsétlenebbül esik az illető, simán meg is halhatott volna. Megéri ez? Minek a széllel szemben pisilni? Imádok biciklizni, amikor még gimis voltam, mindenhová bicajoztam, de az idők változnak. Kezelhetetlen már az autók száma az utakon, de ennek nem az a megoldása, ha veszélyeztetve magunkat hűűű, én akkor is biciklizem. Tessék gyalogolni / futni / aláirásokat gyűjteni, hogy fejlesszék a tömegközlekedést, mert ez igy tarthatatlan.
Ja, és akkor arról még nem beszéltem, hogy a dublini utak a legbiztonságosabb fővárosi utak Európában, mert a vezetők rendesek, figyelmesek, előzékenyek, türelmesek... (Meséltem az előbb AV-nek, mi történt, kérdezi, hogy no és veszekedtek, kiabáltak, mire mondtam neki, hogy haha, ez itt Irország, a taxis kipattant azonnal és kétségbeesetten próbált segiteni, egy hangos szó nem esett, mivel sem ő, sem az áldozat nem pattogott egy szóval sem, hogy mit képzelsz, mi a k------ a---- van, vak vagy tán, te f---- - mint ahogy szerintem otthon ment volna...) És a másik: mi van, ha egy gyerek ül a gyerekülésben? Azért egy kicsi biztosan nem ússza meg ennyivel a dolgot... És mégis, naponta látok olyat, hogy gyerekkel bicajoznak... Eh...)
Én szóltam.