Hétvégi kinok

Amúgy meg épp teniszen vannak a Fiúk, én meg gombalevest főzök. És közben természetesen puffogok és verem a fejem a falba, hogy mi az istenért akartam én két gyereket, mikor már olyan szépen alakult az életünk. Teljesen új értelmet nyert számomra, hogy létezik kutya, aki megbánta, hogy hetet kölykedzett mondás.

Ennyire giccsesen szép idő volt,
ennyire jól is érezhettük volna magunkat

Egyébiránt tegnap meg végigveszekedtük a napot AV-vel, az is marha jó volt. A legidegesitőbb, hogy tényleg szép kis nap is lehetett volna, bár milliószor keltem Palihoz és ezért 7kor odadobtam AV-nek, hogy csináljon vele, amit akar, én még alszom, mert összeesem, aki csinált is, minden jó volt, 9kor keltem fel, végre aludtam 2 órát egyben - bár közben fel-felriadtam, mert a nappaliban rajcsúroztak - de azután jól összekaptunk, mert 10re mindennel készen (kaják, pótruhák bepakolva, ebéd a hűtőben (még direkt péntek este csináltam csőben sült brokkolit), glédában ott álltam a gyerekekkel, hogy gyönyörű idő van, hurrá, menjünk valahová, Palika odafelé és visszafelé alszik majd, hjajj de jó lesz - erre mikor indultunk el? 11kor. 1 órán át szarozott, ragasztgatott valami gitár tartozékot, mászkált, pakolászott, én meg már nem tudtam, mit csinálni, csak vártam, vártam a már hullaálmos Palival és felpörgött Petivel A legjobb, hogy mikor a kocsiban rákérdezett, miért vagyok dühös és mondtam neki, hogy azért bakker, mert totál el vagyunk csúszva Palika napirendjével, baromi késő van, akkor volt képe azt mondani, hogy persze, mert én 9ig feküdtem, szóval ne pattogjak, ha korábban keltem volna, már rég elindultunk volna. Ezen annyira elszállt az agyam, hogy azt hittem, megfojtom. Oké, minden reggel átveszi mostanság Palikát olyan 7 körül, mert én 45-60 percenként kelek minden kibaszott éjszaka, de ezt minden egyes alkalommal az orrom alá dörgöli, hogy bahh, hát én tovább alhatok, úgyhogy kussoljak. Ilyenkor mindig megjegyzem neki, hogy cserélhetünk, keljen ő fel Pajához óránként és én ezer örömmel átveszem minden reggel akár 6kor is a stafétát, de neeem, az persze már nem gyere be, csak a piszkálódás, hogy bezzeg én, én minden nap 8kor kelhetek, mert ő, a Hős, 7kor átveszi a robotot. Szóval lényeg a lényeg, mire Bray-be értünk, már nem szóltunk egymáshoz és ez úgy 3-ig kitartott, de közben persze megfagyiztattuk Petit, elvittük a játszóra, levittük a tengerhez, hazajöttünk, megebédeltünk... (Mondom, tök jó kis délelőtt lehetett volna, ezerrel tűzött a nap, meleg volt, szép volt, jó volt minden - attól eltekintve, hogy egy büdös szót nem váltottunk, csak puffogtunk magunkban ezerrel...) Délutánra azért kibékültünk persze, de akkor már mindegy volt, mert addigra meg Palika vált teljesen elviselhetetlenné, egy percre sem lehetett letenni, különben üvöltött, mint az albán szamár és bármit csináltunk vele, csak szenvedett. (Ennek ellenére, mig a Fiúk elmentek Supervaluba, hogy hotdogot vacsorázhassunk , én elvittem még sétálni is Paját, hátha a friss levegőtől majd jobban alszik éjjel, hát ahhha, persze, álmodik a nyomor...)
És akkor ugye egy ilyen nap után jött ez a kilenszeres ébredéses éjszaka...
Eh, esküszöm meg-ő-rü-lök.