Kisszombat

Hát a mai parkozásunk sem ment simán, úgy tűnik, ez egy ilyen széria. A délelőtt sem volt frenetikus, mivel Pali fél 7-kor kelt reggel és ennek következtében hulla volt már 9-kor, úgyhogy negyed 10-kor be is dobta a szunyát, majd mikor 10-kor felébredt, már nem tudtam visszaaltatni, bár még jócskán álmos volt. Ennek megfelelően egész délelőtt nyűglődött, mint egy vert vad mászott utánam, miközben én próbáltam haladni a dolgaimmal, de ha utolért, akkor sem volt jobb, akkor is csak mondta a magáét és elégedetlenkedett. Délig húztuk az időt igy szenvedve, majd akkor elmentünk a Supervalu-ba, mert biztam benne, hogy az úton elalszik (igy is lett). Mialatt gyökkettővel dugóztunk Blackrockba az úton végzett munkálatok miatt, áldottam az eszünket, hogy ovit váltottunk, mert a lakásunktól a Supervalu-ig 25 perc volt az út és onnan még öt perc a régi ovi, ergo autókázhattunk volna Palikával naponta két órát, hogy Peti 3,5 órát tölthessen angol nyelvű környezetben. No neeeem. Vásárlás után visszatűztünk Petiért az oviba, (pont 3/4 2-re értünk oda), majd kimentünk a Herbert Parkba, mondván ott van a biopiac ma 11-5-ig, tök jó, majd Peti ott kap ebédet, juj, de jó lesz, jajj, de várjuk. Már ott rosszul indult a dolog, hogy alig találtam parkolót, egészen a park végéig el kellett gurulnom egy nyomorék helyért, de gondoltam sebaj, legalább tuti van piac, hiszen biztos azért ez a sok kocsi hétköznap 2-kor... Oké, találok tehát helyet a világ végén nagy nehezen, átslattyogok a parkolóórához - ami out of order. Anyád. Gyerekek ki a kocsiból, Peti vészmadárkodik, hogy le fogják clampelni a kocsit, menjünk inkább haza, Palika rázendit, de nem adom fel, Palikát cipelve elgyalogolunk a park elejére a másik parkolóóráig, bedobjuk a pénzt, megszerezzük a cetlit, visszasétálunk a kocsihoz, betesszük a papirkát jól látható helyre, visszavánszorgunk a park elejére, már-már orrunkban érezzük a piac illatát - és nincs. Nincs piac bazmeg. Azt hittem felrobbanok. 600-800 métert gyalogolunk a semmiért, bedobok 3 eurót a parkolóórába, izzadok, mint egy ló a 11 kilós Palika alatt, Peti mi-lesz-most csalódott képpel néz és ennyi, Nincs Piac. Hogy mentsük a menthetőt, becsületből leültünk a harmatos vizes fűre, (hát igen, Paja már második gyerek, kétségtelen), próbáltunk mókázni, de nem ment túl jól, majd 10 perc után feladtuk és hazakullogtunk. Itthon megebédeltettem mindkét kölyköt, bevágtam őket az ágyba negyed 5-kor és bár leragad a szemem, inkább netezgetek, hogy úgy érezzem, van életem... Ehhhhhh.