Két Paja és egy Peti

• Elfelejtettem ezer éve irni, hogy Palika szintet lépett pár napja (hete?): már nem szereti a teljesen sima püréket, a 7+-os kajákat - amikben van kis tészta, bög, darabka - viszont imádja. (Mondjuk nem tudom, mit csodálkozom ezen igy 9 hónaposan...) Ma reggel porridge-t főztem neki, ha értetek undoritó, nyúlós-nyálas valamit, hát te jó ég, azt is élvezettel falta. 
• Pénteken esett az eső és az oviban Paul (egy nagy darab, kicsit szakadt apuka, akinek furcsán áll az egyik szeme) Palikával való beszélgetés közben kimutatott az udvarra, hogy nézd, kicsike, esik az eső - és Paja ahelyett, hogy a fickót vagy az ujját követte volna, lazán kipillantott az ajtón és megtekintette az esőt. Most nem azért, mert az én gyerekem, de ez baromi nagy előrelépés, hogy ezt képes felfogni, már nem azt, hogy az eső az eső, hanem hogy nem egy ujjat mutatnak neki, hanem valamire utalnak azzal az ujjal.  
• Peti egyre többet használja az angolt (kissé aggasztóan mondjuk, mert keveri a szavakat: a mondataiban megjelenik egy-egy angol szó, ami nem jut épp eszébe magyarul), szóval ez tök jó, bár bevallom, a nyelvtanulása kapcsán nem pont arra számitottam, hogy majd tudja a felhőfajtákat (!) (cumullus cloud , stratus cloud meg még vmi, amit elfelejtettem), hanem hogy mondjuk képes lesz szólni, hogy most ő következik a társasjátékban teszem azt.

És akkor a ráadás: Jövünk hazafelé az oviból:
- Mi hogyhogy magyarok vagyunk?
- Igy születtünk, nem tudom, igy alakult.
- Hát... Reméljük a Palika is magyar lesz...