PP

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, milyen hihetetlen számomra, hogy bár testvérek, mennyire más ez a két fiú természetileg.
Palika egyszerűen egy angyal*. Komolyan. Egy nagydarab, jóindulatú, mosolygós angyal. Bárki ránéz, mindenkire csak bazsalyog, kacsintgat és vigyorog. Cipelem mindenfelé, ő pedig tűr, tűr, tűr és tűr. Oviba kell vinni Petit reggel? Hát hogyne, bármikor. Az igazat megvallva, néha azon kapom magam oviba menet vagy onnan jövet, hogy meglepődök, hogy atyaég, hát ő is itt van, hát itt ül a babakocsiban egy gyerek, jézusom, hát nekem meg nem üresek a kezeim, hát tolok egy kocsit basszus. Hetek óta már fel sem viszem Peti termébe szegényt, csak lenn hagyom Elaine-nél egy ropival, ő pedig türelmesen vár, mig Petit fel- vagy lekisérem és váltok pár szót Kate-tel. Ha gyorsan tudok vásárolni, kibirja és ki sem kell vennem a babakocsiból; ha sétálunk nem óbégat, hanem élvezi a friss levegőt és nézeget; ha rövid útra megyünk kocsival (mondjuk 10-15 perc) csendben üldögél hátul és játszogat. Hihetetlen, én mondom, hihetetlen. Néha eszembe jut Peti, vele milyen volt ez az időszak és hát igen... Egy ilyen gyerekkel, mint Paja, azért fényévekkel egyszerűbb az otthonlét, mint egy Petivel. Még úgy is, hogy Palika éjjel ezerszer rosszabbul alszik, mint Peti. (Ha 4-5x ébred este 9 és reggel fél 8 között, az már jó éjszakának számit, jellemzőbb a 6-7 kelés, de nem ritka a 9-10 sem. Ezt húztuk.) Olyan gyerekekről pedig nem, nem és nem akarok hallani, akik ilyen természet mellett elvannak egyedül akár fél órákat is ÉS jól is alszanak.    

* Ez alól persze kivételt képez, mikor fogzik vagy beteg, akkor tipikus férfi, szenved, küzd, kinlódik, semmi sem jó neki, no de ennyi azért igazán belefér a babalétbe azt hiszem.