Újra itt - félig

No visszatértem, gyorsan bele is vágok a krónikába.

Szombaton délelőtt még Palika alvása előtt elmentünk a Kukacos játszóra Anyuval négyesben. Palimali az utat végigsirta, ami nagyon nem jellemző rá, mert 15 percet azért bármikor ki szokott birni fél lábon is a kocsiban ülve - kivéve persze most. No mindegy, a lényeg, hogy levegőztünk egy kicsit, pontosabban én Petit szórakoztattam, Anyu meg Pajával hintázott, úgyhogy mindnyájan élvezhettük a simogató őszi napsugarakat (csöpp). Amikor Palesz nekiállt elégedetlenkedni (rossz napja volt, na), fogtuk magunkat és inkább hazaautóztunk (az úton persze megint sirt, ki tudja, miért). Miután letettem szunyókálni Mr Nyafit, Petivel elszaladtam a Lidl-be (Dundrumnál is van Lidl, most fedeztem fel, egy hibája van: alig van parkolóhely), hátha találunk kis faragnivaló tököt Halloween-re. Gondolom le sem kell irnom, hogy természetesen nem kaptunk sem kicsi, sem nagy tököt, a Lidl ugyanis egy az egyben ki volt fosztva tökileg, egyetlen árva, nyominger példány sem volt már. A sikertelen túra után szomorúan megebédeltünk otthon, majd mivel Peti nem akart aludni az istennek sem, mig Palika hunyt délután, őt elvittem a Tescoba, hátha ott szerzünk végre egy idióta tököt. Először a sandymount-i Tesconál próbálkoztunk, de mivel közel s távol nem találtunk szabad parkolóhelyet, fogtuk magunkat és átcsorogtunk a Merrion Tescoba, ami csodák csodájára teli volt szebbnél szebb (= kisebbnél kisebb) tökökkel, igy felnyaláboltunk két kis helyre tököcskét és boldogan vonultunk haza a szerzeményeinkkel. A délután tökfaragó lázban telt, úgyhogy arra, hogy este mit csináltunk, abszolút nem emlékszem, gondolom gyönyörködtem a frissen elkészült művemben. (Igen, Petinek csak addig volt izgi a tökölés, amig meg nem vettük a tököket, utána nagyjából két percig foglalkozott a dologgal...)

Vasárnap reggel Anyu elvitte Paját sétálni, mi pedig Petivel elmentünk Rathfarnham-ra, a játszóra, mivel nem volt tenisz (mid-term break, szeretlek). A kastély és a hozzá tartozó teázó sajnos még mindig felújitás alatt van, igy scone-ozni nem tudtunk, de igy is eltelt a délelőtt, mert szuper kis játszótér van a kastély mögött, igaz, Peti ezúttal nagyjából csak hintázott... (Azért mentünk ide, hátha mászókázik, mert múltkor nagyon tetszett neki a nagy vár, de nem, most nem, most csak hintázott vagy 3/4 órán át, ááá, cseppet sem volt uncsi, áh, dehogy.) Délután, Palika alvása után, mivel már nagyon szerettem volna Anyunak megmutatni a Merrion Square-i új játszót, elautóztunk oda. Sajnos a másnapi maraton miatt már le volt zárva körbe a tér, igy megállni csak fényévekkel arrébb tudtunk, de azért ha már ott voltunk, hősiesen odasétáltunk a játszóhoz. (Anyu fájó lábát és Peti haladási sebességét ismerve ez valóban hősies lépés volt, nem röhög...) Miután már nagyon hamar sötétedik, nem maradhattunk sokáig a játszón, épp csak addig, mig mindkét gyerek ki nem hintázta magát és az eső is el nem kezdett csöpögni. Ekkor visszagyalogoltunk a kocsihoz és hazajöttünk, majd vacsi, fürdés, hurrá, már csak egyet alszunk és jön AV hangulat...

Hétfőn tehát hazaért a Ház Ura. Úgy volt, hogy Petivel kimegyünk elé a reptérre, de a hülye maraton miatt nem járt az Aircoach és az egész környék le volt zárva, igy egyetlen taxit nem találtunk, pedig körbejártuk a környéket és legalább négy rendőrt és szervezőt megkérdeztünk, mit csináljunk, merre induljunk. Amikor realizáltuk, hogy belőlünk ma már nem lesz fogadóbizottság, beültünk a Starbucks-ba bút felejteni, Peti kapott egy cookie-t meg egy vizet, én meg ittam egy lattet és ettem mellé egy citromos-mákos muffint és közben néztük a sok hülyét sportembert, akik nem átallottak ezen a szép délelőttön 42 km-t futni ahelyett, hogy sütiztek volna velünk. Fél 12-re értünk haza, majd alig telt el negyed óra, AV is befutott. Rengeteg mindent hozott (őszi Mikulás), a gyerekek kaptak egy vagon játékot meg egy csomó pólót, én pedig egy télikabátot (Calvin Klein kabátban fogom tologatni a 15 euros babakocsinkat, hurrá) meg egy nagyon vicces kis táskát (vagyis nagyot). Peti nagyon örült, hogy végre hazaért az apja, a távollét második hetében már teljesen kezelhetetlen lett, az idegeimre ment, bevallom, nem fogadott szót, feleselt, rosszalkodott, jajj, nagyon nem szeretem az ilyet, borzasztóra idegesitett. A jet-lag miatt persze AV ezen a napon még abszolút elérhetetlen volt, de sebaj, a lényeg, hogy végre itthon volt teljes valójában és nem azon kellett agyalni, mikor tudunk két szót váltani Skype-on... Mivel délután Paja nem akart elaludni, AV viszont hulla volt, igy ledőlt, úgy döntöttem, elviszem autózni Palikát, hátha elalszik és nem verjük fel az apját. A számitásom bejött: Paja Poolbeg felé elszunnyadt, úgyhogy kihajtottam a partra és élveztem a Csöndet. Jó fél óra után eszembe jutott, hogy ezzel az erővel elmehetnénk a Nutgrove-ba is, mert kell vennem ezt-azt, úgyhogy az ötletet tett követte: szépen elhajtottunk az Argosba, átvettük a konyhai mérleget, amit Anyuéknak rendeltem online meg beugrottunk a Tesco-ba ezért-azért. Mikor hazaértünk, AV nekiállt palacsintát sütni, az este tehát ezzel telt és örömködéssel, hogy végre teljes a család.

Kedden - a héten mid-term break volt, hurrá (természetesen októberre ugyanannyit kell ám fizetni egy ir playschool-ban, mint februárra vagy decemberre, attól függetlenül, hogy mennyi szünet van - na erre lehet Magyar Anyaként gombot varrni) - úgyhogy jól jött ki, hogy Anyu pont itt volt, mert igy ő tudott Pajázni, mig én Petit próbáltam szórakoztatni. Mivel kedd reggel ömlött az eső, de úgy rendesen, úgy döntöttem, megnézzünk egy új játszóházat, úgyis rég jártunk már ilyen helyen. A választásom a Little Monkey-re esett, mert a másik esélyes, a Kidspace, szemét módon felemelte a belépődijat €9,5-re az iskolai szünet idejére (nóóóórmális? máshol €5-6 a belépő, pfff). Nem emlitettem talán (vagy igen), de úgy, hogy a gps kifingott, mikor AV elutazott, meglehetősen nehezen találtuk meg a helyet (amúgy ez annyira jellemző Irországra - kb 300 méterre a játszóház utcájától megkérdeztem egy benzinkútnál, mégis hol lehet ez meg az az utca és senki sem tudta, pedig behivtak egy idősebb faszit is, aki 30 éve a környéken lakik... (de minek?)), úgyhogy volt vagy fél 12, mire végre beestünk... (De minek, kérdezem megint, de minek?) Ugyanis beléptünk és... olyan dzsuvás, koszos volt ez a Little Monkey, hogy majd' elhánytam magam. És idén nyáron nyitott! Esküszöm ragadtak a játékok, a talajról nem beszélve (hiszen természetesen mindenkin cipő volt, bár kinn ugye ömlött az eső, tehát el lehet képzelni, mit hozott be a nép...) és egyébként is, a gyerekek és a szülők is valahogy baromi lepukkantak voltak... Brrrr... No ide aztán tuti nem megyünk egyhamar, borzasztó élmény volt (de tényleg, azóta már az egyik rémálmomban is megjelent, nem röhög, engem igy kikészit a kosz, sajnálom), annak ellenére, hogy mikor mondtam a tulajnak, hogy kicsit reklámozza már magukat, mert a szemközti benzinkútnál fogalmuk sem volt, hol találom őket, akkor vigaszként adott egy koffeinmentes teát ajándékba (mondjuk ez is olyan ires). Alig maradtunk egy órát (ebből vagy 20 percet az asztalunknál töltöttünk a teámmal meg Peti kapott egy csokis cupcake-et), húztunk is haza, mert úgy éreztem, ha valahol, itt tuti ebolások leszünk, fúj. Mikor hazaértünk, Anyu pont elindult Pajával sétálni (az eső persze eddigre elállt, annyira azért Anyu sem hardcore, hogy esőben sétáljon), úgyhogy volt egy csendes óránk itthon, Peti Mariozott ezerrel, én meg lazultam, hurrá. Délután nem emlékszem, mit csináltuk, este AV felszerelte a rácsot a konyhaajtóra, hogy Paja ne tudjon bejönni csak úgy a konyhába - igy most már a rácsnál üvölt, hogy be akar jönni, isteni, én mondom és ezzel el is telt a nap, huhú.
Folyt. köv. szerdától.