Szóval itt

Szerdánál hagytam tehát abba. Délelőtt gyönyörű idő volt, úgyhogy először elmentünk Petivel Zsombiékhoz shea vajért (Zsombi anyukája nyitott egy magyar bio-webshopot - nem akarom tudni, mekkora piaca van ennek itt, nem az én ügyem, ők tudják, de pár napig filóztam a dolgon, bevallom, annál is inkább, mert a nyitás után két nappal láttam, hogy még egy magyar bio-webshop nyilt - egy másik csaj ellopta az ötletet és gyorsan ő is csinált egy bio cumókat áruló magyar nyelvű oldalt az irországi magyaroknak - haha, no comment, ez mennyire magyaros már, nem?) szóval elmentünk shea vajért, mert úgy tűnik, Peti arcán csak az segit, minden más kiszáritja, majd utána elsétáltunk az újonnan nyilt játszótérre. Peti természetesen megint rákattant a hintára, semmi mást nem próbált ki, csak lengett, lengett, lengett, azt viszont kitartóan. Mivel AV-vel megbeszéltük, hogy délután megyünk az IKEA-ba, nem maradhattunk sokáig, úgyhogy negyed 1-kor hazaindultunk, gyorsan bekaptuk az ebédet, nyomtunk egy csókot Palika orrára, akit épp sétálni vitt Anyu, majd loholtunk tovább a Céghez, ahol felvettük AV-t és tűztünk is el. Mivel a nyaraláskor elromlott fényképezőgépemet november elejéig vissza kellett vinni a Fuji központba (akkor járt le az 1 év garancia) és ez a központ történetesen az IKEA közelében volt, először odamentünk, leadtuk a gépet, majd onnan hajtottunk csak át a kék dobozhoz, ahol szokás szerint millióan voltak. (Én nem tudom, hogy van ez, de az IKEA mindig tömve van. Szerda 3 óra volt basszus és mégis.) Nem vettünk sok mindent amúgy, a fő célunk az volt, hogy visszavigyünk egy szekrénykét (Peti szobájába AV két fiókos szekrényt vett, de miután az elsőt összeszerelte, rájöttünk, hogy a másodiknak már nincsen hely) és vegyünk a konyhaasztalra egy új "tetőt" vagy mit, mert a régi már borzasztóan nézett ki, össze-vissza felázott és lekopott, fúj, ronda volt, na. Mivel egyikünk sem szeret órákig nézelődni még az IKEA-ban sem (vagy ha szeretünk is, az évek során leszoktunk róla, mert az idő pénz), talán egy órát, ha vásároltunk, igaz, ez nem volt nehéz, mert az asztallapon kivül csak pár apróságot akartunk még venni: szivószálat, műanyag tálkákat, ilyesmiket. Miután fizetéskor Peti a pénztárnál kiszúrta a fagyit, uzsonnáztunk egyet, úgyis régen ettünk már szemetet. (Elnézést, de az IKEA-s hotdog számomra a durvábbnál is durvább kategória, de párszor egy évben belefér azért, nem vagyok teljesen kajanáci.) Érdekes módon hazafelé nem volt nagy dugó, igy 6 körül már otthon is voltunk, ami nem is volt baj, mivel kiderült, hogy Anyunak a lába mellett a foga is elkezdett fájni, hiába, ez egy ilyen ittlét volt, sajnáltam szegényt nagyon.

Csütörtökön szintén sűrű napunk volt: délelőtt Palikával elsétáltam a Tesco-ba meg a Boots-ba átvenni az online rendelt piros, hosszú ujjas pólókat (úgy döntöttem, hogy a 1st Christmas dolgot most már a kezembe veszem: rendeltem három piros pólót a három unokának és Aput megkértem, hogy vasalja majd rá, hogy Első (Petinek Ötödik) Karácsonyom, ő pedig boldogan rábólintott, hurrá), majd miután hazaértünk, felkaptam Petit és elmentünk a rathfarnham-i Lidl-be venni neki egy polár felsőt meg némi kaját. Mivel délutánra randit beszéltünk meg Christiannal, hazaértünk, ebédeltünk, majd Petit azonnal bezavartam a szobájába pihenni kicsit, hogy estére ne legyen teljesen koki. (Mondanom sem kell gondolom, hogy nem tudott ám aludni a nagy izgalomtól.) Christian-ékhez 4-re voltunk hivatalosak, szerencsére nem dugóztunk sokat, mig odaértünk (nem úgy visszafelé, jajj, ezt utálom mondjuk a városi létben, ezt az állandó dugózást reggel 8 és 10 meg délután 5 és 7 között). Mig a fiúk játszottak, mi Marujával beszélgettünk, (végre gyakoroltam az angolt hahaha) és jól elvoltunk mind a négyen. 6-ig maradtunk, de fél 7 után értünk haza, holott délután 10 perc alatt ott voltunk, hát ilyen ez a popszakma, mint mondtam, dugóztunk rendesen.

Pénteken délelőtt Palikával visszavittem a neki szánt pólót a Boots-ba, mert a 9-12 hós méret kicsinek bizonyult, majd Petivel ketten meglátogattuk AV-t a Cégnél, ami jól jött ki, mert Halloween volt ugye, igy a dolgozók 70%-a be volt öltözve. Nem is tudom, hogyan, de sikerült Petit is rábeszélni, hogy Drakulaként vándoroljon végig az épületeken, úgyhogy mindenkinél osztatlan sikert arattunk, vicces volt. (AV ráadásul talált egy John Lennon napszemcsit meg egy Jedward parókát is, úgyhogy Peti hol John Lennon Drakula, hol Jedward Drakula volt, roppantul élvezte a dolgot, úgy vonult végig a folyosókon, mintha legalábbis ő lenne az angol királynő.) A Céges program amúgy a szokásos volt: végigjártuk a szórakozóhelyeket, billiárdoztunk, minigolfoztunk, ettünk ezt-azt a micro-kitchenekben, majd ebédeltünk, megnéztük a zeneszobát és felmentünk a tetőre nézelődni. Fél 2-re értünk haza, Anyu pont sétált ekkor Palikával, majd mikor megjöttek, elaltattam mindkét gyereket és csendespihenőztünk. Délután nem emlékszem, mit csináltunk, egy biztos, hogy a Tescos rendelésünket vártuk, meglehetősen hiába, mert bár azt választottam, hogy 6-8 között jöjjön a bácsi, negyed 10-kor még nem volt sehol. (Éljen a Halloween. Palika már aludt, Petinek meg már mesélt AV, mikor megjött végül a faszi, csak mondom...)

Szombaton magyar ovi volt és ha már itt volt Anyu, ezúttal ketten vittük el Petit Malahide-ra AV-vel. Negyed 11-kor leadtuk az óvónéniknek, mi pedig elautóztunk Portraine-be, ahol nagyjából már ezer éve voltunk legutóbb. (Ezer = 5) Sétáltunk kicsit a parton, nézelődtünk, romantikáztunk, majd fél 12 körül visszaindultunk Malahide-ra ebédelni. A terv az volt, hogy beülünk egy étterembe, eszünk, majd 3/4 1-kor frissen, fiatalosan elhozzuk Petit az oviból. No. Hát ez nem ment. Először is, mire visszatértünk a városba, dél lett, másodszor pedig megdöbbenve vettük észre, hogy 10-ből 9 étterem délután 4-kor nyit. Esetleg 5-kor. Paff. Nagy nehezen találtunk ugyan egy helyet, ami már nyitva volt, de leültünk és az istennek nem jött senki, úgyhogy negyed 1-kor felálltam, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, mivel fél óra alatt kizárt, hogy végeznénk a rendeléssel, a várakozással, az evéssel és a fizetéssel is... Kicsit ciki volt ugyan kisétálni, de ez van, egyszerűen nem fért már bele az ebéd időileg, főleg úgy, hogy frászt kapok attól lassan, hogy mi mindig mindenhová sietünk, mi mindig el vagyunk késve, mi mindig loholunk. Hogy mégse haljunk éhen hazáig, beültünk az étterem melletti Itsa kávézóba és sütiztünk egyet, majd 3/4 1-re épp odaértünk Petiért, hogy indulhassunk haza. Itthon rendeltünk egy pizzát, amit boldogan elmajszolgattuk, majd csendespihenő következett. Ezúttal én is aludtam, mert bár nem annyira, mint elvileg kéne, de azért iszonyatra lemerit az éjszakai 7-8 kelés, szóval egyszer egy héten kénytelen vagyok ledőlni délután,  különben eskü összeesnék. Miután felkeltünk, Petivel és AV-vel hármasban elmentünk a stillorgan-i Lidl-be, már nem is emlékszem, minek, az estét pedig, itthon töltöttük és hallgattuk a szomszéd Halloween buliját. (Tud élni, na.)

Vasárnap délelőtt Anyuval és Petivel felkerekedtünk és elautóztunk Glendalough-ba. Az igazat megvallva tök büszke vagyok magamra, milyen jól vezetek már, hogy ilyen utakat is lazán bevállalok, hiába no, a gyakorlat az gyakorlat. Glendalough-ba ezúttal Dundrum felé mentünk, mert nem akartam autópályázni, mert az uncsi... Igy sokkal szebb volt az út, imádok átvágni Wicklow-n, főleg igy ősszel, amikor minden olyan lehetetlenül barna. Az első parkolóban álltunk meg, a Monastic City mellett, majd szépen elsétáltunk az Upper Lake-ig. Amikor legutóbb (tavaly októberben) itt jártunk, még csak egy úton juthattunk el a tóig, azóta kiépitettek egy klassz kis boardwalk-ot (hogy van vajon ez magyarul?), ami az Alsó Tó felett kacskaringózik át, úgyhogy mivel ez újdonság volt, inkább ezt választottuk. Petivel mondjuk volt gond, nem is kevés, mert az első öt méter után nyafogni kezdett, hogy fáradt, nem akar gyalogolni stb stb, de azért kitartottam és nem vettem fel. (A bringát sajnos otthon hagytuk, szipp, ha ott lett volna, szó nélkül tekert volna, tudom.) Jó fél órás gyaloglás után elértünk a hátsó büféhez, itt megjutalmaztuk magunkat egy kis sült krumplival, Anyu kapott egy latte-t, majd miután Peti megtizóraizott (vittük a lunchbox-ot is, teli finomságokkal), indultunk tovább a tóhoz, ami már csak 10 perc sétára volt. Ekkor Peti már nagyon szenvedett, minden lépésért meg kellett küzdenem, de végülis odaértünk, hurrá hurrá. A Nagy Harc után készitettünk pár fotót, majd közöltem Petivel a rossz hirt, hogy még vissza is kell gyalogolnunk... Mivel ennek cseppet sem örült (hahaha), megkönyörültem rajta és időnként fel-felvettem és cipeltem kicsit, éljen a fitness. (Ja, 18,3 kg amúgy, kis girnyó, meztelenül kifejezetten ropi fiú.) 1 körül értünk vissza a kocsihoz, ekkor haza is indultunk. Először a Braveheart Drive felé vettük az irányt, mint Apuval két hete, készitettünk pár szép képet a romoknál, megjegyeztem, hogy ezen az úton van az ezer éves (?) fa maradvány és a Wicklow Gap is, majd okulva abból, hogy két hete Blessington-on át Tallaght-ban kötöttünk ki, mikor ezt az utat követtük, az első adandó alkalommal megfordultunk és ugyanazon az úton mentünk haza, mint amelyiken érkeztünk, biztos, ami biztos alapon. 3/4 3-kor értünk haza, ekkor AV jól felhúzott egy beszólásával (vagyis kettővel: egyrészt, hogy késtünk (!), mihez képest bakker, másrészt, hogy megköszönhettem volna, hogy vigyázott Palikára ez idő alatt... felvilágositottam, hogy Paja az ő gyereke is, ezzel az erővel ő csókolgassa a lábam nyomát minden nap ezerszer, hogy éjjel-nappal gondoskodom róla, de nem hatotta meg a dolog, csak mufurckodott, gondolom kikészitette, hogy 10-től 3-ig egyedül volt itthon egyetlen darab gyerekkel... eh...). Ebéd után letettem Palikát aludni, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve AV-vel elmentünk a Nutgrove-ba laktózmentes tejért, hogy tudjon este palacsintát sütni. Ha már ott jártunk, kaptam a Starbucks-ból egy latte-t és benéztünk a Dealz-be is, de nagyon gagyinak tűnt minden, úgyhogy egy popsitörlőn kivül nem vettünk semmit. 6 körül értünk haza és innentől a szokásos kerékvágásban haladtak a dolgok: vacsora, játék, fürdetés, altatás.
A hétfőnk - vagyis a tegnapunk - már szomorú pakolgatással telt, Anyu ugyanis a fél 8-as géppel hazarepült. Eredetileg úgy volt, hogy Aircoach-csal megy ki, de végül AV kivitte a reptérre, hiszen úgyis itthon volt, mert fél 3-ra ment terheléses EKG-ra a kórházba (figyelem, májusban kértek neki időpontot, novemberre kapott is, hahaha) és meglepő módon nagyon hamar végzett, fél 4-re már itthon is volt. A nap vicces momentuma volt egyébként, hogy reggel oviból hazajövet átvettem majd oviba menet visszavittem a Palikának rendelt 12-18 hónaposokra való piros pólót, ugyanis láss csodát (!) tök szűk volt rá ez is... (Este rendeltem 18-24 hónaposokra valót hehehe, majd ha megjön, hazaküldöm és Anyuék meg visszaküldik, még belefér az időbe...) Anyu gépe amúgy sajnos késett, igy szegény éjfél után szállt le otthon, gondolom nem volt boldog. Szép volt, jó volt ez a három hét, mint mindig, see you in February-val búcsúztunk, úgyhogy asszem el is kezdem nézegetni a repjegyeket hehehe...