Itt voltunk - itt nem voltunk. Mik történtek - mik nem történtek. Mit csináltunk - mit nem csináltunk. Ilyesmik.
2014. november 30., vasárnap
Amúgy
Tegnap voltunk Magyar Oviban, ott még minden jó volt, attól eltekintve, hogy hallani nem hallottam a takonytól, de egyébként nagy móka volt: mig Peti ovizott, mi beültünk Eszterrel az Insomnia-ba lazulni, majd bevásároltunk és örültem, hogy jól vagyunk. Hazafelé beugrottunk a portmarnock-i játszóra kicsit, Peti hintázott, én fotóztam, majd siettünk haza felváltani AV-t, aki ezúttal elég.jól viselte Palikát. Délután már éreztem, hogy gyengülök, úgyhogy ledőltem, mig Paja aludt, de az igazi kegyelemdöfés este jött, Peti lázával. Tudom, vannak sokkal szerencsétlenebb családok is nálunk meg vannak nagyobb tragédiák, de bakker. Miért kellett most ez megint? Miért vagyunk ilyen bénák, miért ilyen nyögve-nyelős az egész élet?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szerintem otthon sem betegebbek kevesebbet a kölkök, csak... csak egyedül lenyomni ezeket a dolgokat tök kaka. (Az extra kaka dolgokról ne beszéljünk, az egy teljesen más kategória, meg szerencsére nem is rendszeres. :-D )
VálaszTörlésSőt talán civilként nektek még rosszabb is, mert itt legalább a Cég összehozza, összetartja az embereket. Megvannak a maga f*s részei ennek a létnek, a pletykák, a mindenki beleüti az orrát mindenbe, a hierarchia etc, de legalább, ha sz*rban vagy, akkor rögtön ugrik a fél laktanya, hogy segítsen.
Hát igen, mondjuk annyira jól jönne, ha át tudnék menni aludni valahová napközben, még ha éjszaka kelnem is kell. :( Vagy valaki lefoglalná a gyerekeket. :(
VálaszTörlésAnnyira gáz ez igy.
A legtöbb kezelés azt irja, hogy a legjobb gyógymód a pihenés, az ágynyugalom blablabla... Mégis HOGY?