Utálok élni

Mint irtam, egyszerűen nem értem, hogy az ember már mikor a Holdra lépett és milyen ügyesen kitalálta az orrszi-porszit, de annyi esze még sincsen, hogy egy vastag, bumszli valami nem megy bele egy babaorrba, ergo hiába erős egy porszivó, szart sem ér az orrszivás. Napok óta ezen szórakozunk, hogy óriási kinok árán próbáljuk megszabaditani Palikát a takonytól (ami alapállapotban ömlik ám az orrából, szóval minden csupa nyálas takony már a lakásban, de ennek ellenére csóri gyerek persze szörcsög, mint a kutya és alig tud szopni) és nem megy, mert a szivófej akkora, hogy az én orromba nem fér bele tisztességesen, nem hogy az övébe...
A helyzet tehát továbbra is katasztrofális. Nátha, köhögés, láz, véget nem érő kinlódás és nem alvás.
Pedig csütörtökön még elzarándokoltam a magyar boltba is, mert kaptam egy fülest, hogy ott kapható lándzsás útifű szirup, az egyetlen reményünk a köhögés enyhitésére*, épp csak azt felejtettem el megkérdezni, mikor felhivtam őket, hogy valóban van-e, hogy mégis melyik tipust árulják, mert mint kiderült, többféle van persze ebből is, van, amelyik már fél éves kortól adható, de van, amelyik csak 3 éven felülieknek jó... El lehet képzelni, a magyar boltban melyik volt... Komolyan, sirni tudtam volna, hogy bebumliztam a városba és jöhettem haza üres kézzel. (Vagyis nem teljesen üressel, mert hoztam két islert, ami olyan szar volt, hogy én jobbat csinálok bármikor illetve hoztam két tökfőzelékes bébiételt is meg egy zacskó csokis perecet.)
Ezen kivül annyi volt még, hogy tegnap Petivel elmentünk a Bootsba és kiváltottuk Palika antibiotikumát is (a GP azt mondta, ha nem múlik a láza, kezdjük el adni neki pénteken és lőn, nem múlt el), de az idióta gyógyszertáros csaj elfelejtette ráirni a dobozra, mennyit kell adni per alkalom, úgyhogy nem mertük elkezdeni a kúrát... Hát ez még nagyon kellett, komolyan. Elhiszem, hogy 40 hetesen az ember már nagyon utál dolgozni, de bakker. Miközben azon küzdöm, hogy ne keverjek le egy oltári pofont az elsőszülöttemnek, aki minősithetetlen hangon követeli, hogy mérjük meg a súlyát a pénzbedobós mérlegen, szóval eközben már miért kéne emlékeznem, mi volt a receptre irva, amit ugye otthagytunk náluk? Tököm kivan.
És persze mindemellett a halálomon vagyok, szédülök, mindennek nekimegyek, a szaglásom elment a sok Vibrociltól, az orrom, mint a beton, de szó szerint, szerintem maxira dagadt a nyálkahártyám, úgyhogy amikor Paja éjjel egyszer aludt másfél órát egy húzásra (egyébként meg ugye óránként kelt), én persze fenn voltam és azon aggódtam, hogy itt fulladok meg menten, mert mindkét orrlyukam pakkra be van dugulva...
Agybajt kapok, esküszöm.
Ja, és Palika továbbra sem eszik ám, egyetlen falatot sem és tegnap éjjel is telibe hányt (hogy mivel, azt nem tudom, sötét volt), úgy, hogy mindketten öltözhettünk át.
Komolyan, rémálom ez az egész.

* Illetve nem, bocs, tegnap kinomban csináltam** hagymateát is, furcsa módon megivott belőle vagy fél decit, de átütő sikert azért még nem tapasztaltam.

** És mivel van még egy gyerekünk ugye, amikor Palika délután aludt fél órát, azalatt Petivel kiszaggattuk és megsütöttük az idény első mézeskalács adagját, amit még csütörtök este gyúrtam be.
Akkor is utálok élni.