A hét eleje

Ide fogom irni a hét eseményeit - mondjuk bizom benne, hogy nem lesz sok, elegem van a váratlan meglepetésekből, amik általában betegségek formájában érkeznek mostanság...
No szóval. Hétfőn délelőtt mivel Palika igen későn kelt és jól is aludt, bevállaltam, hogy ovi után rögtön elszaladunk a stillorgan-i Dunnes-be átvenni az online rendelt pizsimet. A számitásaim helyesnek bizonyultak, szerencsére Paja nem aludt el a kocsiban sem oda- sem visszafelé. A terveim között szerepelt, hogy a Tescoban veszek neki hosszú ujjas body-t, elvégre tél van és neki egyetlen darab sincs, de meglepő módon nem találtunk body-t a Tescoban egyáltalán. Miután átvettük a pizsamát (ami 10-es és basszus a gatyája akkora, hogy háromszor beleférek, betojok, komolyan, sosem voltam 8-as méret deréktól lefelé, sosem, nem értem, mi folyik itt... mondjuk mivel a felső rész jó, nem fogom visszavinni, csak valahogy kicseréltetem majd a gumiját, ha itt lesz AV anyukája), benéztünk a Lloyd's-ba, de mivel nem volt az a féle vitamin, amit szerettem volna, másodpercek alatt átugrottunk a Dealz-be, ahol vettem egy gombolyag fonalat (neeem, nem akarok kötni, kézműveskedéshez kell Petinek), némi csomagolt apró csokit (sajnos kiderült, hogy AV utálja a Toblerone-t, amiből az adventi kalendáriumát készitettem, úgyhogy most cserélhetem ki a csokikat más fajtákra), egy jégkaparót (reggel rá volt fagyva a jég a szélvédőre, irgalom atyja, ne hagyj el) és egy 5 méteres piros tinsel-t (mi ez magyarul? reggel óta ezen gondolkozom), mert úgy döntöttem, idén piros - max. némi arany fánk lesz. Most lassan 1 óra, indulhatunk Petiért, de előtte még össze kell irnom a teendőket, iszonyatosan le vagyok maradva, iszonyatosan... (Bár a hétvégén három dolgot is kipipálhattam: megvettem Anyuék karácsonyi ajándékát, két jegyet a Madách Szinházba (Tanulmány a Nőkről), vettem AV-nek egy könyvet a bookdepository-tól (So, Anyway) és megrendeltem az ovis Secret Santa ajándékot (minden gyerek kapott egy nevet, akinek venni kell egy kis csekélységet és a pénteken érkező Télapó ezeket a csomagokat fogja kiosztani). Mi Hugo-t kaptuk, rendeltem neki a Marks&Spencer-ből egy kis lovat (Peti szerint Hugo mindig lovakkal játszik, Elijah autózik, Christian Thomas mániás, ő meg folyton LEGO-zik haha) meg egy kis origami készletet, amiből repülőt lehet hajtogatni. Remélem eltaláltam a gyerek izlését, kiváncsi vagyok, minket ki húzott és mit kapunk...)
No már kedd van, tegnap este még rendeltem pár piros diszt a Homestore & More-ból (AV nincs elájulva, de sajnálom, idén én szeretném a fenyőfát disziteni) illetve csináltam ide egy Fűben-fában-gyógyszerekben fület, ahol próbálom összegyűjteni a házi pratikákat a kisebb téli betegségek ellen. (Röhej a köbön egyébként, hogy otthon 25 féle gyógyszer / gyógyhatású készitmény van köhögésre 0 éves kortól is, itt bakker semmi. Semmi az ég világon. Még Petinek sem tudok venni semmiféle köhögés-elleni cuccot, mert mindenki csak széttárja a kezét, hogy jaaaa, ha még csak (!) 4,5 éves semmit sem lehet adni neki, majd 6 év felett maximum. Hát bazmeg. 6 éven át meg köhögjön az a szerencsétlen. Őrület... (Hasonlóképp orrcsepp sincsen, még Petinek sem, csak a tengervizes oldat. Fülcsepp dettó. Gyakorlatilag 6 éves kor alatt csak vitaminok vannak.) No de most összeirtam egy hosszú listát AV anyukájának, bekaphatják az irek.) Szóval hol tartottam. Keddnél. AV szabin volt, igy délelőtt elment Blanchardstown-ba pénzt költeni: vett Pajának is egy kis ajándékot meg állitólag nekem is (illetve még a kocsira vett rénszarvas agancsokat meg piros orrot haha)... Mivel zöldbabfőzeléket főztem még hétfő este, mert nem tudtam, hogy itthon eszik, amig elvolt, főzhettem újra (nem szereti a zöldbabot), hát mit ne mondjak, nem örültem. Végül tojásos nokedlit ebédeltek, mert én ilyen sztár vagyok, de biztos, ami biztos, kikérdeztem, mikor lesz még szabin karácsonyig, csak hogy ne járjak igy újra, hogy kétfelé ebédeltetek. Délután Petivel bebuszoztunk a városba, ami rettenetes élmény volt, egész megutáltam az embereket. Ballsbridge azért jó, mert tök elit, itt nálunk senki sem jár mackógatyában az utcán például, úgyhogy most, hogy ezer év után újra bemerészkedtem a nép közé, szörnyű volt látni, milyen lepukkant emberek vannak, jááááj, hát borzasztó volt, pedig én sem esélyiben meg tűsarkúban tologatom Palikát a babakocsiban, ezt azért tisztázzuk. Eredetileg a Wolfe Tone Square-en lévő kis vásárt akartuk megnézni, de miután odavándliztunk, kiderült, hogy zárva van (óóó, irek, istenem, kiirják, hogy minden nap 12-19-ig nyitva van a christmas market és 4 órakor halál meg hullaszag van, eh), úgyhogy vásározás helyett bementünk a lengyel boltba zöldbabért (azért is) meg Petinek Kubuért, majd a Dunnes-ben vettünk Pajának 5 body-t és húztunk is haza az őrületből. Itthon észrevettem, hogy bár hosszú ujjas body-t szerettem volna, sikerült rövid ujjasat hozni, marha nagy, vihetjük vissza, úgyhogy kimondhatom, hogy ez a kis kiruccanásunk a városba egy az egyben katasztrofálisan sikerült. Este AV sütött palacsintát, az mondjuk jól esett illetve haladtam is a dolgaimmal, végre összeirtam, mit hozzon a nagyi, ha jön karácsonykor.
Most szerda van, ebédünk ugyan még nincs, de már haszonba tettem a napot, ugyanis foglaltam időpontot egy fodrászhoz Petinek meg magamnak egyszerre (jövő csütörtök negyed 3); rendeltem három mézeskalács szivet az óvónőknek karácsonyi ajándék gyanánt, majd megszerveztem, hogy egy ismerős elhozza nekem a magyar oviba; elmentünk Palikával Blackrock-ba Hugo ajándékáért (M&S-ből rendeltem lovat meg egy papirrepülőt ugye) és ha már ott jártunk, a Bootsban vettem egy vagon vitamint, mert most 3 for 2 akció van. Itt tartunk most. Este AV céges vacsorára megy, hosszú lesz tehát a napom, de nem is baj, mert rengeteg dolog van még: mosni, teregetni, hajtogatni, epilálni, képeslapot késziteni a nagyszülőknek, visszavinni a rövidujjas body-kat a Dunnes-be, bevásárolni a Tesco-ban, főzni, begyúrni egy adag mézeskalácsot ésatöbbi ésatöbbi ésatöbbi. (Egyébként azon filózom, hogy rendelni kéne karácsonyra aprósütiket, nem akarok ugyanis a konyhában szenvedni... Vagy esetleg még a karácsonyi menüt is házhoz hozathatnánk, ugyanis a M&S-ben és a Dunnesben is láttam, hogy kiszállitják a kész kajákat, ha 15-ig megrendeljük... Ha már nincs babysitterünk, takaritónőnk, szakácsnőnk vagy cukrászunk legyen ugye. Most nem? De.)
No délután van, az idegeim rojtosak, de voltunk ovi után Nutgrove-ban, visszavittük a bodykat (kicseréltük hosszú ujjasra) és vásároltunk is a Tescoban. Bár igyekeztem türelmes lenni, Peti az agyamra ment, mert két dologgal tud kikergetni a világból mostanság itthon is és ha máshol vagyunk ott is és mindkettőt csúcsra járatta ma.
1) Piszkálja Palikát. Vagyis nem piszkálja, nem bántja vagy ilyesmi, hanem csak játszana vele. Megőrjit ezzel. Nem értem, miért nem hagyja a fenébe, miért nem tud lekopni róla, miért kell folyton ott sündörögnie körülötte. Paja - Petivel ellentétben - néha teljesen jól elvan magában, pakolgat, rakosgat, csörgőzget (szerintem ő is nagyon emberközpontú, nagyon igényli, hogy valakivel legyen, nem szeret egyedül lenni, DE még mindig jobban elvan magában, mint Peti, ami szerintem roppant szánalmas, mivel az egyik 1 éves sincs, a másik meg 4,5...), szóval Palika játszik egyedül, csendben, rendben, mire Peti leül mellé és azonnal vége az idillnek, jön az orditás, amit meg is értek, mert én is rühellem, ha akaratom ellenére valaki nem hagy békén - még ha jószándékkal is teszi ezt. Nem tudom, mit kezdjek vele, sosem telepedtem rá, mindig is erőltettem a szabad játékot és most itt tartunk, még mindig, hogy szó szerint egy percre sincs el magában, őt mindig nézni kell(ene), mellette mindig ott kell(ene) ülni és rá mindig figyelni kell(ene). Totál antiautista. Én meg totál kétségbe vagyok esve, hol rontottuk el, hogyhogy ilyen ragacs még ennyi idősen is.
2) Iszonyat erőszakos. Unom, halálosan unom, hogy hiába vagyok következetes, évek óta ugyanazokat a köröket futjuk. Mindig. Példa: Ha megérkezünk valahonnan, mindig első a kézmosás és mégis, az esetek nagy részében cirkuszol, hátha kibújhatna alóla. Mintha legalábbis savval kéne kezet mosnia, komolyan. Nem fér a fejembe, hogy mit képzel, hogy majd egyszer csak egy napon azt mondom, hogy no jó, akkor egyél csak koszos kézzel? Hiszen ilyenre sosem volt példa. Akkor miért kell még mindig, folyton akadékoskodnia, miért kell kötnie az ebet karóhoz, miért kell bepróbálkoznia? De ugyanez az élet minden területén... Már irtam ezerszer, hogy a boltba járás mostanság pokol vele, mert folyamatosan követelőzik. Holott nagyon jól tudja, hogy ha kap is valami apróságot, akkor egyetlen egy dolgot kap, nem kettőt, nem hármat, egyet. Egyet. EGYET. És mégis. Minden szarra rámutat, hogy ő ezt meg ezt meg ezt szeretné. És ha nem kapja meg mindet (mert persze nem kapja meg, általában max 2 eurót vagyok hajlandó beáldozni extrákra), elkezd szenvedni, hisztizni és követelőzni. Legszivesebben képen törölném ilyenkor, komolyan. Mondjuk képen törlés helyett most azt találtam ki, hogy megfelezzük a karácsonyi ajándékait, egyszerűen nem izgat most már, mit szól hozzá. Hátha az a baj, hogy előbb-utóbb mindig minden vágya teljesül, mindig mindent megkap, amit nagyon szeretne. (És itt most nem hülyeségekre kell gondolni, amiket csak úgy légből kapva kitalál, azokat természetesen hanyagoljuk; hanem ha látjuk, hogy valamit visszatérően emleget, akkor azt előbb-utóbb, szülinapra - karácsonyra - húsvétra megkapja.) Lehet, hogy itt van a kutya elásva... Nekem sosem nyalták ki igy a fenekem (és AV-jét sem), mi karácsonyra általában ruhát, cipőt kaptunk meg egy darab játékot és kész, szevasz. A mai napig tudok olyan játékokat emlegetni, amiket nem kaptam meg sosem és nem hiszem, hogy sérült volna emiatt a lelkem... Viszont követelőző sem lettem... Meg kell tanulnia, hogy nem lehet minden az övé, amit kinéz magának. A saját érdekében is.
No, jól kipuffogtam magam, fel is kelt Palika, vár az esti műszak...