Ilyen még úgysem volt, nem is tudom, hogy hagyhattam eddig ki...
fél 8-fél 9 között kelés, rövid szopi (nagyon rövid)
fél 10-10 körül reggeli (Weetabix vagy mostanság banános tejpép)
séta, bolt, játék, takaritás, miegymás
12-fél 1 körül ebéd (általában üveges)
1-fél 2 körül alvás (másfél óra, de van, hogy csak 1 óra 15 perc - az altatás szopival történik...)
3 körül kis gyümölcs (banán vagy alma vagy áfonya vagy ezek keveréke, esetleg üveges desszert)
5-6 körül egy vajas kenyér
8 körül fürdés
fél 9 körül 60-90 ml tápszerrel Weetabix
3/4 9-9 körül altatás (szopival)
negyed-fél 10 körül alvás
éjszaka változó, minimum 3-4 ébredés (ebből mostanság csak 1, max 2 a szopis visszaaltatás), de van, hogy 8-9x is kel még mindig
Ami újdonság: az elmúlt egy hétben, ha egy-két órán belül többször (értsd három-négyszer is kel), inkább magam mellé veszem az ágyba és ha ébred, visszasimogatom (sokszor az segit, ha a hasa alá teszem a kezem, hihetetlen, de szerintem még mindig hasfájás miatt kel - ha épp nem a foga jön...), igy legalább nem kell az ágyból kikelni, ha riaszt... Nem tudom - és egyelőre nem is érdekel - hogy fogom majd leszoktatni a mi ágyunkról, per pillanat beválik ez a módszer, úgyhogy maradunk ennél, I love kötődő nevelés, haha. (Nem, csak a kényszerpálya sok mindenre rávezet...)
A lényeg az, hogy úgy alszik! Van az a szint, mikor már mese nincs, bármit megtesz az ember, mert a kialvatlanságba valóban bele lehet halni.
VálaszTörlés:) :)
Törlés