No szóval miután Palika fél 3-kor felébredt és igy olyan reménytelenül távolinak tűnt a fürdetési idő, felkaptam a két fiút és elnyargaltunk Blackrock-ba, átvenni a Debenhams-ból a rendelt épitőkockákat. Az útépités miatt ezúttal a Frascati Shopping Centre-nél álltunk meg, de igy is 35 perc volt háztól-házig az út, szóval már őszülni kezdett rendesen a hajam és újra és újra hálát adtam magunknak, hogy átirattuk Petit a Gateway-be, mert ha nekem minden nap kétszer Blackrock-ba kéne járnom, hát már megevett volna az ideg, az tuti. No de a lényeg, hogy miután átvettük a kockákat, nézegettünk kicsit a gyerekosztályon és ennek köszönhetően Palika ma délután kapott két vékonyabb pulcsit meg egy vastag kardigánt is a rágcsálható épitő mellé... 5-re értünk haza, beszéltünk Anyuékkal, majd jött a nap fénypontja: épp Petit szidtam valami miatt, aki nyeglén zsebre tett kézzel hallgatott , majd a nagy szidalmazásra reagálva mosolyogva igy szólt: viszont itt a gyűrűd, megtaláltam... A zsebében volt. Basszus, másfél héten át a zsebében volt a gyűrűm. Még jó, hogy nem mostam ki...    
Szóval most dupla örülés van: ma vettünk egy csomó szép holmit olcsóér' és a gyűrűmet is felhúzhattam végre az ujjamra.
Hahhh, az élet szép.