Amúgy szokás szerint megint ingadozunk, menjünk-e.
Az a baj, hogy ha nem megyünk, akkor ki kell lépni a Cégtől és ebben az esetben mi a következő lépés? No mi? Hát Magyarország.
Ahonnan több, mint 6 éve nem a kilátástalanság és a pénztelenség miatt jöttünk el, hanem mert elegünk lett a hires magyar undokságból, abból, hogy mindenki (tisztelet a kivételnek) szivességet tesz már azzal is, ha szól hozzád, abból, hogy a morgolódás, az elégedetlenkedés már alapállapot és abból, hogy a legtöbben (tisztelet a kivételnek) ott tesznek keresztbe a másiknak, ott szólnak be, ahol tudnak.
És 2008-ban még nem volt trafikmutyi, oktatási botrányok sorozata és természetesen nem voltak gyerekeink sem, akiket szeretnénk megóvni attól, hogy ilyen környezetben nőjenek fel és azt higgyék, ez a természetes.
Szóval ha nem Kalifornia (egyik ujj harapása), akkor Magyarország (másik ujj harapása).
Maradni kéne, maradni.