Jó kis bizi napunk van ma, zajlik az élet, ezt Pál is érzi, ugyanis reggel a szokásos 3/4 8-as kelése helyett már 1/4 8-kor fenn volt, pedig tegnap mint mindig, mióta egyszer szunyál már csak, 9-kor tettem le.
No szóval, mivel korán kelt és az elkövetkezendő napok is sűrűnek tűnnek, úgy döntöttem, hogy leadom Petit a oviban és azonnal tűzünk is a gyerekülésért, amit Krisztiék voltak szivesek kölcsönadni nekünk két hónapra. Mivel a dugót szerettem volna kikerülni, az oviba még gyalog mentünk, majd vissza is talpaltunk, de fel már nem jöttünk a lakásba, hanem egyből pattantunk is be a kocsiba, hiszen az igy (már hogy gyalog mentünk) nyert 15 perc pont elég volt ahhoz, hogy ne a legnagyobb őrületben kelljen a városon átvágnunk. Fél óra alatt ott voltunk Krisztiéknél, Palika azonban szolgált némi meglepetéssel, ugyanis 3/4 10-kor egyszerűen elaludt az autóban... 3/4 10-kor! Mikor máskor fél 2-kor is alig tudom lenyomni, csak mondom. No tehát megérkeztünk, őt persze a kocsiban hagytam hunyni, én meg szépen kicsempésztem a gyerekülést (vadiúj Britax Römer Duo Plus vagy mi) meg két szép nagy leveles tésztát, mert Kriszti azt is adott nekünk ám. Fél 11-re értünk vissza a házunkhoz, usziba igy már késő lett volna menni (10-11-ig van csütörtökönként mama-baba pancsolás az uszinkban), úgyhogy éles kanyarral inkább a Panda Cafe felé vettem az irányt, mert tudtam, hogy fél 11-től BUMP meeting van és ezúttal volt kedvem szocializálódni. (Hiába, tényleg érzem, hogy lassan megyünk...) Fél 11-től fél 1-ig tehát társadalmi életet éltem és ez számomra is meglepő módon jó volt, jól esett angolul dumálni, ismerkedni, egy szóval élveztem a helyzetet, na. Ittam egy latte-t, ettem egy muffint, majd mivel fél 1 felé Paletta is megéhezett, indultunk haza. Itthon feltettem főni a sárgaborsó főzeléket, begyúrattam egy kenyeret a kenyérsütőgéppel, Palikának adtam ebédet, majd amig a tészta kelt, elugrottunk Petiért az oviba. Visszafelé átvettük a Boots-ban a kedden este rendelt cuccokat (némi bio tusfürdő, egy póló Petinek meg pár bébiétel Pajának) és komótosan, vicceskedve sétáltunk haza. Amig Peti ebédelt, bevonultam a szobába Paját altatni, majd mikor le tudtam végre tenni, befejeztem a főzeléket, sütöttem hozzá bacon-t és szépen megebédeltem.
Most mindjárt megformázom a kenyeret, beteszem sütni, keresek valami receptet a leveles tésztához és kééééész, ennyit mára a pörgésből, jöhet az este.

Ja, tegnap sütöttem kifliket, ilyeneket, nagyon-nagyon jók lettek, el is mentettem a receptet, éljen a házi pékségem, éljen, éljek.