Tegnap este voltam jógán, de előtte még sütöttem négy kiflit, isteni lett, ma is nekiállok és duplázok, ma nyolcat szeretnék haha, mert a négy egy szempillantás alatt köddé változott.
Este amúgy végre megrendeltem Anyunak az idefelé jegyet is (a visszafelé már megvolt ugye, a miénkkel együtt azt is megvettük) és jól elszomorodtam, mert jött a szokásos húzódozás. Úgy volt, hogy estig hétfőn-kedden 39 ezer volt a jegy, szerdán 31 ezer, a többi napon meg 50-60 körül, de délután-este változtak az árak: szombat - kedd 31 ezer lett, hétfő viszont 47. Mi itt örültünk, hogy hurrá, jön szombaton, 7-én, legalább lesz egy hétvégi napunk, mikor kettesben (esetleg hármasban Petivel) elmehetünk valahová még egyszer, utoljára Dublinban, de neeem, Anyu ragaszkodott a hétfői jövetelhez, ami ráadásul baromi drága is... Ezer évig győzködtem, hogy jöjjön szombaton, hiszen neki az a plusz két nap már semmi, nekünk viszont jól jönne, ha nem is kirándulni, akkor pakolni, mit tudom én; kértem, hogy avasson már be, vajon miért fáj neki szombat este érkezni hétfő este helyett, de semmi értelmeset nem tudott irni, csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy dede, hétfőn jön és kész. A legjobban az cseszte fel az agyam, hogy abszolút nem indokolta meg, miért nem jó neki a szombat... Bevallom, eszembe jutott, hogy bazmeg, ezért akarok én itt maradni Európában, ezért? Hogy két plusz napon igy szarakodjunk, hogy könyörögjek, hogy maradjon már tovább kicsit (jöjjön hamarabb, de érted)? Látom előre, hogy ha egyszer meglátogatnának Kaliforniában, majd akkor is ez lenne... Hogy hááát, hét napra mennénk, ha az jó... Persze, persze, jó, adjunk ki több, mint fél millió forintot két repjegyre, majd maradjatok négy napot inkább, oké? Hátha még a jetlag sem múlik el és már mehettek haza... Szét tudnék robbanni, komolyan. Egyikük sem dolgozik már hivatalosan, nyugdijasok. Akkor mi is az a nagyon fontos erő, ami otthon tartja / hazahúzza őket? Eh...
És én most itt ünnepélyesen megfogadom, hogyha bármelyik gyerekem külföldön fog élni hozzám képest, mindig annyit leszek nála, amennyit szeretné... Nem fogok szenvedni, ha utazni kell, ha kell, akár Ausztráliába is utána fogok menni. Ennyi.