Voltunk ma délelőtt Pipettával fodrásznál, már hogy őt megnyirták, én meg néztem. Már nagyon őrült tudós feje volt, ideje volt kicsit lenyisszantani a tincseiből. Gyönyörű idő volt amúgy, tűzött a nap reggeltől estig, egy baj volt, hogy baromi hideg volt, 7-8 fok, brrr. A fodrász után elmentünk a Lidl-be vásárolni, főleg péksütiket vettünk, mert már elvonási tüneteink voltak. A Lidl után beugrottunk a Homestore & More-ba, mert fél áron voltak a serpenyők, vettünk is kettőt, egy 20 és egy 24 centis átmérőjűt, 5 illetve 6 euróért, majd tűztünk haza, hiszen igy is volt 1 óra, mire végeztünk. A kórházba ezúttal jó későn értem oda, 3 körül és nem is maradtam sokáig, mert kezdek kissé leereszteni, fáradok, na. Fél 5-ig maradtam kb, majd mikor hazaértem, felkaptam a gyerekeket meg Anyut és kimentünk a Poolbegre, mert Paja meg Anyu elég rondán köhög, gondoltam, jót tesz nekik a tengeri levegő. Paletta amúgy már nagyon durva, mindenáron sétálni akart, végig a stégen, majd amikor már vissza akartunk fordulni, elkezdett hisztizni, hogy nem, nem, menjünk csak tovább. Felkaptam, de mint egy angolna csúszott ki a kezeim közül, vergődött, erősködött, hogy már pedig neki arra kell mennie, nagyon furcsa volt... Peti babakora óta ilyen kis akaratos puffancs volt, Palikától viszont olyan személyiség idegen ez, hogy csak na. Tény, hogy fel tudja ő is húzni magát, ha nem az van, amit ő akar és az is oké, hogy harcol a jogaiért rendesen (hjaaa, még hogy), de valahogy a Kismajom Petihez úgy illik ez a dac, nála ez abszolút belefér, sőt, elvárt; a Folytonmosolygó Pajától viszont olyan lehetetlen a hiszti, mert annyira nem illik bele a kis bájos természetébe... No mindegy, nem analizálom őket tovább, csak olyan jééé érzés mindig, mikor Paletta a kezdeti dac után nem engedi elterelni a figyelmét és Petiként bulldogként nyomja, nyomja, nyomja magát. Szegény amúgy beteg, köhög, ami az ő esetében azt jelenti, hogy egész nap attól rettegek, mikor hány le.
És St Patrick hétvége jön.