És akkor a hétvége - plusz péntek.
Pénteken délelőtt mig T. Palikázott (elmentek sétálni a Herbert-be), én elszaladtam a Nutgrove-ba szülinapi ajándékot venni délutánra, mert Charlotte (Peti ovis társa) meghivott minket a bulijába. Kissé gondban voltam, mit vegyek egy 5 éves kislánynak, végül a Dunnesben vettem egy Frozen-es szinezőt és a Claire-ben pár csatot meg néhány vicces fülbevalót. Ha már ott voltam, beugrottam a Tesco-ba is vásárolni, majd siettem haza, T. ne telitődjön túlzottan. Mivel Christian-éknek nincs kocsijuk, a szülinapi buli viszont az Imaginosity-ben volt, Dublin 18-ban, megbeszéltük, hogy mi visszük őket. Miután ebédeltek valahol, 3-kor felcsöngettek, hogy készek a party-ra, mi Petivel leszaladtunk és indulhatott a móka. Fél 4-re értünk oda a játszóházba, ahol először meglehetősen nagy volt a zűrzavar, de aztán fél 5-kor beterelték a kicsiket egy privát terembe, ahol ehettek-ihattak-tortázhattak-táncolhattak kedvükre. Amig a gyerkőcök ünnepeltek, Christian és Lorcan anyukájával mi beültünk a kávézóba teázni meg sütizni és megvitatni, ki melyik iskolába fogja járatni a fiúkat. (Ez most nálunk központi téma... Petit ugye felvették a St Brigid's-be is meg az Educate Together-be is, ami multi-denominational school, mig a St Brigid's ugye katolikus... Ez utóbbi elég necces, miután Peti meg sincs keresztelve és kissé zavar minket, hogy rendszeresen imádkoznának meg készülnének a konfirmációra, bérmálásra vagy mire és oké, hogy nem kötelezőek ezek a dolgok, de hogy néz már az ki, hogy a gyerekek 98% imádkozik és templomba jár, kivéve a miénket meg még pár muszlimot... Az ET viszont messzebb van, vadi új, az idei az első éve és hát nincs túl nagy múltja ugye, mig a St Brigid's azért egy nagy presztizsű iskola, aki bejut, a fenekét veri a földhöz. Hülye vallás már komolyan. Kérdezősködtem ir fórumokon és állitólag sok helyen pl egy séta alkalmával olyanokat mondanak a tanárok, hogy nézzétek gyerekek ezeket a virágokat, amiket Isten alkotott nekünk, a mi örömünkre. Hát jajj.) No mindegy, a lényeg a lényeg, fél 6-ig tartott a buli, utána azonnal hazaindultunk, de mivel Christian-éket hazavittük Sandymountra, igy is fél 7 volt, mire hazaértünk, halálra izgultam magam, T. hogy birja Paját... (Jól birta amúgy.)
Szombaton a változatosság kedvéért megint T-re kellett bizni Palikát, hiszen délelőtt magyar ovi volt és ő ugye nem vezethet, nem vihette ő Petit Malahide-ra... Miután leadtam Pipit az óvónéniknek, egy latte-val és egy muffinnal beültem az Itsa-ba lazitani egy órára, háááát, életmentő óra volt ez. Reggeli után átszaladtam a Supervalu-ba vásárolni, majd a maradék időben visszasétáltam az ovihoz a többiekkel beszélgetni. Az utolsó 15 percben az Anyák Napjára próbáltunk, jajj, roppant szentimentális vagyok, majdnem elsirtam magam, mikor megtudtam a műsor koncepcióját... (A gyerekek énekelnek egy versszakot, majd az anyukák meglepetésként folytatják onnan, hogy "Ha csak ez a kivánságod". Jajjjj, hát nem tudom, hogy fogom kibirni bőgés nélkül, tök ciki lesz, érzem előre. Lehet, nem is megyünk... Komolyan.) A délután amúgy csendesen telt, mivel Pajáék délelőtt nem tudtak sétálni az eső miatt, miután Palika felkelt, elmentünk négyesben a Herbert-be nézelődni. Minden vizes volt, játszózni igy nem tudtunk, ezért csak sétáltunk kicsit, majd mikor már mindkét gyerek totál sáros lett, hazajöttünk és T. nekiállt palacsintát sütni. Értelemszerűen palit vacsiztunk, mert T. annyit sütött, hogy még másnap reggelire is maradt.
Vasárnap délelőtt amig T. felhajtotta a farmerem szárát, elvittem mindkét gyereket a Rathfarnham-os játszóra. Szép idő volt, de utáltam ott lenni, mert Peti folyton azért csesztetett hintázva, hogy ne menjek el 2 méternél távolabb, Palika meg közben rohangált, mint a félőrült, általában a lengő hinták irányába. Érdekes módon ennek ellenére mégsem őt érte baleset végül, hanem Pipit: a kis béna előre fele nézve próbált lemászni a magas csúszdás várból, de az 5 centi széles lépcsők keskenynek bizonyultak, igy megcsúszott és bár próbált megkapaszkodni a semmiben, úgy esett le, mint egy bot úgy 1,5 méter magasból. Szegény nagyon sirt, a bordáit meg a hátát ütötte meg, illetve a tenyerét is fájlalta, mert azzal placcsant le a gumibetonra, de szerencsére nem volt súlyos a dolog, hazafelé a kocsiban már vidáman piszkálgatta Paját, mintha mi sem történt volna. (Utálom amúgy ezeket a hülyén tervezett mászókákat, Bray-nél is olyan a felmászó felület, mintha a segitő csikokat, amikre lépve fel kéne jutni a magasba, gumikukival nyomták volna oda, vastagságuk, szélességük nincsen... Ezzel az erővel piros csikokat is lehetne odafesteni, hogy arra "állva", "támaszkodva" másszon fel a jövő generációja... Arról nem beszélve, hogy sehol sincs toddler-proof csúszda, hogy itt felmászik - ott lecsúszik, mindenhol ilyen bonyolult szarok vannak, amikre nem lehet ám csak úgy felengedni egyedül a kicsiket, mert számtalan helyen leeshetnek, a szülők, mint a bolhák ugrálnak át folyton innen-oda, onnan-ide, épp hol akar a gyerek lezuhanni...) No szóval miután túléltük a játszózást, hazamentünk ebédelni, majd délután, mikor Palika felkelt, átmentünk BBQ-zni Gyuláékhoz. Sütöttem egyszerű diós-joghurtos piskótát, nagy sikere volt, pedig a világ legegyszerűbb sütije, tényleg. (A kakaós-kefires változata, semmi fakszni, sima süti, töltelék nélkül.) Nem volt nagy buli, összesen Gyula volt otthon a fiával, a vendégsereget meg mi alkottuk négyen plusz Anna. A grillezett cuccok sajnos igen elégtek, igy nem ettünk túl sokat (kivéve Paját, ő nyomta a cukkinit erőből, az egész szép lett), de Peti nagyon jól eljátszott Elvinas-szal, pedig ő már 12 lesz. (E. megtanitotta lőni valami gumilövedékes puskával, hát repesett a szivem, tényleg.) Negyed 8-ig maradtunk, utána Skype, vacsi, fürdetés, szokásos.
Igy vogmuk.