Ezt csak igy ideraktam, mert annyira szeretem. Ez egy annyira áldott jó gyerek, hogy az elképesztő. 16 hónap alatt kiharcolt magának egy teljes jogú helyet a családunkban és én minden nap ezermilliószor elmondhatom neki, mennyire imádom. Imádom, hogy olyan kis mosolygós, hogy mindig nevet a szeme, hogy nő itt mellettünk, mint egy kis fűszál és napról-napra okosodik és szivja magába az élet dolgait, mert megfigyel, leutánoz, alkalmazkodik. Ma délután pl miután ezredszer nyúlt be a sütőbe és én ezredszer szóltam rá, hogy ne csinálja, elővette a sütőkesztyűt és azzal kezdte el végigtapogatni a tepsiket, mert azt látta ugye, hogy ezt igy kell... Komolyan, az ember szive szakad meg. A napokban amúgy megtanult odahivni magához: ma már Peti is mondta, hogy te, Palika nem azt kiabálta, hogy gyere, Anya? De. Hát de. Egyszerűen szétesem, úgy szeretem.