Fekete bárányt váltottunk kérem.
Peti az elmúlt napokban kis mimóza*, olyan, mint egy kis virág*, néha-néha ugrál az ágyon, mint egy őrült, de egyébként kenyérre lehet kenni, alig ellenkezik, poénkodik, szót fogad, egyszóval álom ötéves lett, ehhez képest Palika... Jézusom. Az idegeinken táncol napok, hetek óta. Ma miután este már ott tartottam, hogy világgá szaladok, lesz, ami lesz, benyomtam a szájába az ujjam és megéreztem, hogy kijött a bal felső szemfoga (ez a 13.), szóval valószinűleg ezért elviselhetetlen, de ettől nem könnyebb vele élni, sajnálom. Hogy mi a gond vele? Nonstop nyökörög. De tényleg nonstop. Ha 10 másodpercig nem, már Peti is megjegyzi, hogy jééé, Palika nem sipákol, de csönd van. Holnap felveszem videóra esküszöm, szuper fogamzásgátló, feltöltöm youtube-ra és tarolunk. A folyamatos nyögés azért van, mert mindig akar valamit, de ha megkapja, felháborodik, miért nem önmaga intézte el magának, amit akart. Őrület. Nagy kedvence az összeszerelhetős repülő például, no azt óránként hozza, nyig, hogy csavarjam ki a csavarjait, de ha kicsavarom, elkezd térdelve rángatózni és hisztizni, majd próbálja visszailleszteni a csavarokat a helyére. Ha visszaszerelem a csavarokat, az a baj. Szétcincálja az idegeimet. Az is baj. A legjobb amúgy, hogy mindig enne (óóó, kaját illetően roppant jól lehet hisztizni, 1) mit kér 2) hova ül 3) miért nem kap gumicukrot), mindig kimenne (jáááj, folyton hozza a cipőit, hogy adjam rá, majd nyúl a kabátért, este 8kor is akár) és mindig szinezné Peti házát, aki szegénykém olyan kis pedáns, hát nem engedhetem, hogy holmi 17 hónapos kis csákó összebarmolja a művét... Szóval lehet sajnálkozni, szánni, iszonyat csikorognak a fogaskerekek mostanság, az álomgyerek rémálommá vált.

* Mindig is érzékeny gyerek volt, de az utóbbi időben nagyon kis sértődékeny lett... Az alap, hogyha nem az van, amit akar, puffogva bemászik az ágy alá (ritkán hisztizik hangosan, ő a tekintetével öl) és undok hangon feleselget, mint egy kamasz, de manapság már azon is kiakad, ha hangosan szólok rá. Ilyenkor bűnbánó arccal motyog, hogy "nagyon csúnyán rám kiabáltál" és ezt az elmúlt két-három alkalommal még azzal is megfejelte, hogy hozzátette, hogy "öleljél meg"... Hát őszintén, ki tudna ezek után haragudni rá? Olyan kis aranyos egyébként, hihetetlen, mekkora forma, annyira nagyfiú már... (Amivel mondjuk ő is kiakaszt, hogy borzasztóra nem tud kimászni a rosszkedvéből, néha van, hogy rászólok, besértődik és még egy óra múlva is lubickol a búskomorságban. Aggódom miatta, oké, jó, ha egy fiú mély érzésű, de ennyire? Ebben a tekintetben mondjuk Palika természete szimpatikusabb: ő hirtelen haragú, de egy perc alatt le tud nyugodni, ha épp nem fogzik, de gondolom felnőttként ez már nem fogja neheziteni az életét.De Peti? Vele mi lesz? Dobja egy csaj és szerzetesnek áll?)