- Pajika megtanult puszit adni. Nem nyálasat, nem csúnyát, szabályos, tiszta, csücsöritős puszit. Arcra nem adja, csak dobálja. Ide-oda, mindenfelé.
- Tegnap reggel mondtam neki, hogy dobja ki a wc papir gurigát, ki is vitte a konyhába, majd az etetőszéknél megtorpant, jobbra vagy balra forduljon, végül elindult balra, a szelektiv táskához, hátranézett, röffentett egyet, jó lesz-e, majd mikor bólintottam, bedobta a papirok közé a gurigát. Durva, nem?
- Ez meg itt Pipi. Dalolgat.
Itt voltunk - itt nem voltunk. Mik történtek - mik nem történtek. Mit csináltunk - mit nem csináltunk. Ilyesmik.
2015. június 3., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ezen a röffentetten röhögök már vagy öt perce :-DD
VálaszTörlésDe amúgy tényleg durva, hogy nekik már tök természetes lesz az, amit nekünk még tanítani kellett (lásd szelektív hulladékgyűjtés).
Ó, de hallani kéne. TÉNYLEG röffent. Roppant kifejező.
VálaszTörlés