Amúgy jó itthon, tényleg, annak ellenére, hogy Aput pl elég nehéz elviselni hosszú távon. Anyunak is vannak dolgai, hohóóó, hogy ne lennének*, de Apun sokszor csak pislogok. Az egy dolog, hogy vonzza a problémákat (én még ilyet nem láttam, komolyan, ha 100 zsömléből 1 tegnapi, ő tuti azt veszi ki a sokból; ha egy pénztár bezár, tuti, hogy előtte zár be stb), de 1) nem hall és évek óta nem hajlandó ez ellen tenni semmit (nagyon gáz, mikor Petivel beszélgetnek: - Tessék? - Mi? Tessék? - Tessék? - és ezt egyre hangosabban, mert mindkettő, mint az ágyú) 2) hülyeségeket beszél folyton és Petit nem 5, hanem 15 évesként kezeli. (Pl társasoznak, de nem ám Ki nevet a végén-t vagy Snakes & Ladders-t, hanem Malom játékot... Vagy sakkozni tanitja. Peti okos, mint a nap, no de ne várjuk már el tőle, hogy felfogja a Malom játék szabályait... És mikor 2 perc múlva megunja a játékot, mert gőze sincs, mit csinál, akkor Apu megsértődik. Hogy Peti el van kényeztetve és semmibe veszi őt. Vagy múltkor, bár direkt mondtam, hogy ne engedje, hogy fára másszon (nem mintha Peti akarna fára mászni magától, sokkal fosingerebb ő annál), felmászatta egy létra tetejére, majd onnan egy vékony ágra és utána boldogan mutatta nekem, hogy nézd, ott áll Peti a fán, de jó. Hát ne álljon! Eh...) Szóval nehéz, nehéz ügy.

*
Ma ebédkor Palika beakasztotta a lábát a szék támlájába (alul keskenyebb, felül szélesebb rácsos - felül dugta be, majd lehúzta, úgyhogy szépen beszorult), én épp pakoltam ki a boltból hozott cuccokat és arra lettem figyelmes, hogy mint az őrült orditoznak a konyhában, a gyerek visit és köhög egyszerre, ergo gáz van. Mikor kiértem, látom, hogy Anyu tartja Paját valami irtózatosan hülye pózban, Apu próbálja átnyomni csórikám lábát a keskeny lyukon és közben mindhárman kiabálnak, Peti meg halálra váltan áll mellettük és retteg. Komolyan, én olyan mérges lettem, hogy el sem tudom mondani. Átvettem Palikát, felnyomtam a lábát a tág részhez, kihúztam és elvittem minél messzebbre tőlük, mert azt hittem, agybajt kapok. Nem az a baj, hogy beszorult a gyerek lába, ugyan, előfordul, túléli. Hanem bazmeg hogy két 60 éves ember lefagy és nem tud megoldani egy ilyen helyzetet. És pánikolnak és kiabálnak, ráhozzák szegény gyerekekre a frászt. Most nem azért, ha már frász, mi az istent csináltak volna ilyen hozzáállással, ha ott látják a vejüket a földön fetrengeni?! És én itt nőttem fel! Ahogy gondolkozom, gondolkozom, egyre kevésbé értem, hogy éltem túl a gyerekkoromat. Hát komolyan mondom. És egyébként idekapcsolódva még két gondolat: 1) vajon hogyan lehetne a hidegvért fejleszteni? A lélekjelenlétet vagy hogy hivják ezt. És 2) utálom, hogy senkire sem hagyhatom a gyerekeket teljesen nyugodt szivvel T-n kivül. (Benne megbizom, ő nem pánikolna, azt hiszem én is tőle vettem át a hideg fejet.) Szóval ő oké, de más?! Azért ez nagyon elkeseritő.