Nem is tudom amúgy, irtam-e már az ittlétünkről. Mindenesetre 30-án jöttünk, az esti géppel, igy délelőtt még kiszaladtunk Sandymount-ra tengerezni, mert gyönyörű idő volt. (Mázlim volt, hogy épp 11kor volt dagály, igy viz is volt, haha.)
A reptérre vezető út (T. vitt ki, holott ugye elvileg szeptemberig nem vezethet, de hát nem akartunk taxival szarakodni) iszonyú dugós volt, köszi Ryanair, hogy fél 6-ra kell kiérni a budapesti géphez, ami a legnagyobb forgalmú időszakkal egyenlő, ráadásul éjfél után száll le a gép, oh, bliss... (Az Aerlingus meg 6.20-kor indul, reggel, hát legyen kinn a reptéren hajnali 4-kor az, akinek 2 anyja van... És ennyi, ez a két opció van, vagy Pataki Attilaként éjjel érkezel vagy éjszaka indulsz. Hülyék. Londonból bezzeg napi 4 járat indul minimum naponta - és akkor még csak a Wizzair-t néztem... És mi még ugye jók vagyunk, mert a reptér itt is ott is közel van elvileg, nem Cork-ból jövünk és Nyiregyházára megyünk mondjuk...)

A repcsi út amúgy jobb volt, mint gondoltam, Palika mellettem ült fel- és leszálláskor is, ami ugyan szabálytalan volt (2 év alatt az öledben kell ülnie a gyereknek), de miután az utaskisérők látták, hogy mission impossible Paját rávenni, hogy velem üljön, békén hagytak, amiért nem tudok eléggé hálás lenni. (Tudom, tudom, biztonsági előirások, a mi érdekünk blabla, de meggyőződésem, hogy ha zuhanunk, csóri gyereknek már úgyis hulla mindegy, hol ül, az ölemben vagy mellettem...) No szóval Peti telefonozott, játszott, Ratkozott, nem zavart sok vizet (példamutatóan repült, komolyan, egy mukk probléma nem volt vele, sőt, segitett, hogy ott van), Palika meg hát palikáskodott, izgett-mozgott, mászkált, játszott, de aranyos volt, nem őrültködött, csak hát szórakozott, mint egy másfél éves. Az utaskisérők amúgy roppant jó arcok voltak (Balázs & Dávid talán), megengedték, hogy az ő helyükön játszunk Palikával, igy Paja felfedezte a gép orrát, bemászott a felszolgáló kocsik helyére, piszkálgatta a gombokat, a zárakat (már hogy természetesen nem az ajtónyitó gombokra-zárakra utalok itt, haha), egy szóval eltöltötte az időt. Pontosan érkeztünk (mázli, mázli!), a bőröndökre viszont még vagy fél órát kellett várnunk és ezt Palika már nagyon nem tolerálta, orditott, mint a sakál a fáradtságtól, de túléltük azt is, a lényeg, hogy negyed 1 körül már kijutottunk a reptérről (Ratko tolta az egyik bőröndöt, mert nem volt elég kezünk) és tádáááám, végre illatos magyar földön voltunk, mehettünk haza.

Szerdán, 1-jén még nem igazán csináltunk semmit, szoktuk az új helyet, délelőtt kipakoltam, elrendezkedtem a szekrényekbe, majd félig belecsaptunk a lecsóba: Apuval meg Petivel elmentünk lángosért a piacra meg benéztem a Rossmann-ba, mert Peti fogkrémjét otthon hagytuk. Délután a Forgách utcában voltunk: a gyerekek locsoltak, ismerkedtek a kerttel meg a sok cuccal, amit Anyuék odahordtak (csúszda, hinták, sátor, box készlet, miegymás), én meg élveztem a meleget, a Nyarat és arcomat a fénynek forditva örültem, hogy létezem és hazaértünk.

Csütörtökön délelőtt az összes eladandó babaruhát lefotóztam, ezalatt Anyu az udvaron szórakoztatta az aprónépet (az udvar, istenem, az udvar no hát az egy óriási áldás, marha nagy könnyebbség, nem is gondoltam volna), délután pedig felkerekedtünk és strandoltunk egyet Cegléden. (Anyuék nem találták a fürdőruháikat, őrület, no nem mintha Petiék mellett lehetne fürdeni, de érted...) Peti kapott amúgy egy csúzlit (nem tudja ezt a szót megjegyezni, mindig arra áll a szája, hogy csúla, úgyhogy inkább sling shot-ot mond helyette) meg egy felfújhatós ördögvillát (kislabdát akartunk venni, automatából, de persze csak felfújhatós ördögvilla jutott, mondjuk Peti menőzött vele rendesen, szó se róla), Palika meg szegény már attól elájult, ha belemehetett a vizbe derékig.

Pénteken délelőtt Tescoztunk Apuval (imádok magyar boltokba járni, újra-felfedezni az ismerős márkákat, €1-ért kólát venni és izgalmas hülyeségekre költeni), délután pedig kiautóztunk a Nádas tófürdőhöz, de mivel esküvő volt épp, nem vizibiciklizhettünk... Bár a vizicanga program dugába dőlt, megnéztük a tófürdőt (elég natúr, Palikának nem való még és Petinek sem nagyon, mert túl mély a viz), engedtem, hogy Pipi ugráljon kicsit az ugrálóvárban, majd elmentünk fagyizni a városközpontba. Körbejártuk a főteret, a mű-patakot, a szökőkutat, ezután pedig kimentünk a Forgách utcába locsolni.

Szombaton nagy programunk volt: Apuval meg Petivel elmentünk Libegőzni. 11kor értünk oda, jó meleg volt, de kitartottunk, bátran fellibegtünk a János-hegyre, majd némi játszózás után felsétáltunk az Erzsébet kilátóhoz. Itt nyomtattunk Petinek egy érmét (imádja ezeket az érmeket, már rengeteg van, azt is mondhatjuk, hogy gyűjtjük őket), majd lementünk a Libegő mellé "ebédelni" (hotdog & hamburger, tudunk élni). Mivel ekkor még csak negyed 1 volt, Apu javaslatára lesétáltunk a Gyerekvasúthoz és mivel épp jött a vonat, elmentünk három megállót Hűvösvölgy felé (azért hármat, mert ha a végállomásig mentünk volna, rengeteget kellett volna várni a visszafelé tartó vonatra, ezért roppant szemfülesen eggyel hamarabb leszálltunk). Mire visszasétáltunk a Libegőhöz, hullák voltunk, (hiába no, nem szoktuk a gyaloglást és volt vagy 35 fok) úgyhogy egy gyors jégkrémezés után húztunk is haza. A délután további részét itthon töltöttük pihegve, élveztük a semmittevést meg magát a Nyarat (nem tudok betelni vele, ez van).

Vasárnap délelőtt itthon voltunk, én lefotóztam a maradék babaruhát, a gyerekek udvaroztak, délután pedig Apuval meg Petivel visszamentünk a Nádashoz csónakázni. Borzasztó meleg volt, izzadtunk, mint a ló, de azért becsülettel csónakáztunk és vizicangáztunk fél-fél órát, majd hazafelé megjutalmaztuk magunkat egy kis fagyival (itt fogadom meg, hogy soha többet nem veszek kólás gumicukor izű fagyit, mert iszonyat, két nyalás után repült a kukába, pedig ételt sosem dobunk ki). Este, mert megigértem, hogy lesz ilyen is, Peti fenn maradhatott addig, amig sötét nem lett és csillagokat néztünk az udvaron, mikor Palika már rég aludt (ez fontos kitétel volt természetesen).
Folyt. köv.