Szerdán végülis 6ig birtuk egymást itthon, akkor elmentünk T. elé, majd együtt kiautóztunk a Poolbeg-re. (Peti persze nyomta a "de én nem akartam idejönni, miért nem megyünk haza" dumát, de próbáltuk fel sem venni, csak a szokásos, legyint. Nem tudom amúgy, mikor lett ilyen, úgy rémlik, 3,5-4 évesen nem voltak ilyesmi gondok vele, 4,5-5 éves kora óta viszont erősen mélyrepülésben van és ezt nem tudom hová tenni... Mai szemmel már totál lehetetlennek tűnik a mi kis szoros szimbiózisunk, amiben még Palika előtt éltünk... Szomorú.)
Csütörtökön délelőtt a Cabinteely Parkba mentünk, kamerát nem vittem, de jó volt, homokoztunk, Peti zip-line-olt, csúszdázott, Palika meg össze-vissza csatangolt. Elhatároztam amúgy, hogy 3-4 éves kora előtt Palikát sem fogom oviba engedni, mert botrány, milyen szabadon engedik itt a kicsiket az óvónők, hát köszönöm szépen, egy rakás pénzért én bizony maximális felügyeletet akarok, nem azt, hogy le sem szarják a kölyköket. Itt a játszón pl most kinn volt vagy 20 kicsi, olyan 3 évesek és egyetlen egy felügyelőt láttam, aki hozzájuk tartozott. Mint a bolhák, pattogtak a kicsik mindenfelé és nem győztem rájuk szólni, hogy ugyan már, ne siettessék Palikát a csúszdán, mert akkora pofont kapnak, hogy hazarepülnek, mert mondjuk 1,5 éves és még a bébicsúszdáról se essen már le más hülyesége miatt, ha kérhetném. Eh, utálom ezeket a konfliktusokat, de érted. Egyrészt ne kedvetlenitsék már el a nagyobbak Paját, azért mert nem figyel rájuk senki, másrészt meg micsoda életveszély, ha 20 darab 3 éves kvázi felügyelet nélkül játszózik... Idióták.
Pénteken szuper programunk volt, az Airfield Farmon jártunk. Megint. Idén talán harmadszor. Imádom ezt a helyet, olyan jó hangulatú, pont elég szórakozást kinál és olyan természetes... No meg nincs messze. Petivel meg is beszéltük, hogy jövőre egy hetet ide megy majd táborba.
Miután mókáztunk kicsit az ősfák között, a házban folytattuk a bulit, ahol régi ruhákat lehetett felpróbálni, korabeli játékokkal lehetett szórakozni és ahol rengeteg-rengeteg infot lehetett megtudni az itt élő családról egy interaktiv kiállitás keretében (huh, ez szép volt). A ház után a toddler area-t fedeztük fel, majd elsétáltunk a tehenekig, onnan pedig vissza a játszórészekhez és a cafe-hoz, ami már a kijárat mellett van. Délután jött a babysitter, én pedig leléptem a lengyel boltba (ecet kellett, mert ki akarom tisztitani a mosógépet), majd negyed 6kor randiztunk T.-vel az Insomniában, hurrá.

Szombaton nagy kirándulást tettünk, elmentünk a Clonfert Farm-ra. Maynooth mellett van, kb 35 km azaz egy óra autóút. Fél 11 körül indultunk, kisebb kavarodás után 3/4 12-re értünk oda. Az idő egész jó volt, oké, nem volt meleg, 17-18 fok volt és a szél is fújt, de esni pl nem esett, ami már nyerő... Az igazat megvallva, nem is tudom, tetszett-e nekem ez a hely vagy sem, élménynek jó volt persze, szuper kis napunk volt, de hát... de hát... Kosz volt. Ahogy öregszem, azt hiszem egyre inkább zavar az irek lazasága ilyen téren. Nem is az állatok voltak koszosak, velük nem volt gond, hanem a játékok... Ha nem is dzsuvásak voltak, elhasználtak. Látszott, hogy nem ma nyitott a hely, na. És ami fura volt: tömeg volt. Amikor eljöttünk, a parkolóban legalább 40-50 autó állt vagyis 40-50 család (minimum 150 fő) döntött úgy, hogy a szombatját itt tölti... És ebben nem is az lep meg, hogy az emberek kimozdulnak, hanem hogy ezek szerint mást nem zavar a piszok, ha ez a hely igy fenn tud maradni évek óta. No mindegy. Ettől eltekintve amúgy jó napunk volt, mondom, örülök, hogy végre eljutottunk valahová négyesben. És hogy mit csináltunk? Az első játszón kezdtünk, majd Peti átment az ugrálóvárba, én meg Pajával elmentem nyuszit simogatni (nem akart persze nyulat simizni Pál úr, miért is akart volna). Kicsivel később Peti is csatlakozott hozzánk, majd miután kettőt simmantott szegény kis remegő állaton, elmentünk kezet mosni. A mosdó mellett találtunk egy beltéri játszóházat, ami ugyan oltári dzsuvás volt, de sebaj, innentől tehát ott ment a móka: Palika csúszdázgatott, Peti meg majomkodott a mászókákon. Jó sok időt töltöttünk itt, majd mikor a fiúk megunták a zsúfoltságot, átmentünk a mini-golfhoz, az legalább szabad levegőn volt, eloszlott a sok ember. Amig T. Petivel golfozott, én Palikával kipróbáltam a hátsó játszóteret és megtizóraiztattam (adtam neki pár  sárgabarackot). Mivel ekkor már 1 óra volt, T. elment ebédet rendelni (sült krumpli & csirke, Petinek hot dog), mi meg leültünk egy szimpatikus asztalhoz és vártunk. 25 perc múlva lett kaja, eddigre már megőszültünk Paja miatt, majd külön-külön ettünk. Először Peti és én, aztán T. Hol egyikünk, hol másikunk futtatta Palikát, mert őfelsége pár falat után persze bolond lett volna ülni a székén, úgyhogy felváltva visitott és próbált a széke karfájáról fejest ugrani a betonra. (Nem tudom, más családok hogy csinálják, hogy tudnak együtt enni, én roppantul rühellem ezt, hogy 5 perc alatt kell bekapkodnunk mindig minden kaját, mert Palika nem képes ülni a fenekén hosszabban.) Ebéd után már csak egy attrakció volt hátra: a gokart. Mig T. elvitte Petit autózni, én Pajának végigmutogattam az állatokat, ha már ott voltak szerencsétlenek. Palika nagy érdeklődést mutatott a kecskék és a barikák irányába is, sőt, ő még a libákat is 5 centiről nézte volna, ha hagyom. (Hozzájuk érni már persze nem akart, csak nézte őket.) Mikor meguntuk a háziállatokat, átsétáltunk Pipiékhez, akik épp szintén végeztek a gokarttal. Kifelé menet még fotózkodtunk egyet a lovacskával, cumisüvegből megetettük a barikát és 2 körül elhagytuk a helyet. Paja a kocsiban aludt hazafelé, mi meg hogy kissé meghosszabbitsuk a szundiját, nem álltunk meg itthon kapásból, hanem továbbgurultunk a stillorgani Lidl-ig, mert úgyis kellett ez-az. (Pl vettünk két Stikeezt... Életbevágó na.) Vacsira császármorzsát csináltam, szóval szépen megkoronáztuk ezt a szép napot.    
És akkor végül még egy kép a farmról, hogy bizonyitsam, nem csak Palika volt ott: