A fülem mellett zajlik az élet és az igazat megvallva, most, hogy úgy érzem, javulóban vagyok, baromi mérges vagyok, hogy nem mentem el előbb egy lengyel (vagy magyar vagy német vagy északi, a lényeg, hogy nem ir (igen, most tényleg nagyon berágtam)) szakorvoshoz, mert gyakorlatilag majdnem egy hetet elvesztegettem Anyuék ittlétéből, mert szar kedvem volt, nyűgös és ingerlékeny voltam, mert konkrétan nem hallottam. Persze mászkáltunk mindenfelé, próbáltuk élni az életünket, de azért ez nem volt az igazi a hülye fülem miatt. No de sorjában.
Pénteken délelőtt Palikával elszaladtunk a Nutgrove-ba bevásárolni. (Remek volt, bármikor 10 fokot hajoltam lefelé, neadjisten felemeltem Paját, pattogott, feszitett, bugyborgott a fülem, khm, isteni élmény volt.) Negyed 2kor elhoztam Petit, majd a lelkére kötöttem, hogy ha a Mamáék kopognak, engedje be őket. Igy is tett, úgyhogy mire kijöttem Palika altatásából, Anyuék már itt sertepertéltek a lakásban. Mikor Paja 4 körül felébredt, nekivágtunk ötösben a Herbert Parknak és ez volt a nap fő programja: játszóztunk, kacsát etettünk, kergetőztünk (mondjuk utóbbit főleg Peti).  

Szombaton délelőtt a Marlay Parkba (aka a Hosszú Csúszdás játszótérre) mentünk, ahol Apu jól felhúzott, mert felengedtük Palikát egy totál veszélyes, mindenhol nyitott csúszdára és ahelyett, hogy ketten felügyeltük volna épp hol esik le, ő végig videózott, én meg mint a hülye gyerek ugráltam egyik oldalról a másikra, hogy a dülöngélő, imbolygó gyereket elkapjam, ha zuhan. (Anyu Petizett, mert Pipi teljesen rátapadt.) No mindegy, miután jól kihisztiztem magam, elhúztam Palikával a játszó biztonságosabb felére és mig Anyuék Petit szórakoztatták, mi Palikával homokozgattunk. Délután, mikor Paja felkelt, elautóztunk a Merrion Square-hez és a változatosság kedvéért megint játszóztunk. Mivel egész korán végeztünk (hideg volt nagyon), miután hazaértünk, elugrottam a Merrion Tescoba egyedül és boldogan vásárolgattam végre-végre magamban.

Vasárnap Malahide-on kezdtünk, de mivel szerettem volna némi tengert mutatni Anyuéknak, Portmarnock felől közelitettük meg Malahide-ot, amit persze Pipi roppantul nehezményezett, mert ő ráállt a játszóterezésre és pattogott, mint a nikkelbolha, mégis mit képzelünk mi, hogy fotózkodni szeretnénk a tengernél, mikor Ő, a Nagyúr, már reggel óta játszótérre szeretne menni... (Mondjuk pont magasról tettem rá, mit szeretne, azért mindennek van határa, miután a szép szóból nem értett, hogy nem az egész délelőttöt akarjuk a tengerparton tölteni, jól rákiabáltam (megbolondit ezzel a tetves türelmetlenségével, ha olyanja van, képes egy perc késleltetés miatt patáliázni, hát bocs, 5 éves múlt, vegyen magán erőt, nem érdekel, ha egy tonna stresszhormont termel is ezalatt), onnantól meg bevágta a durcát, de legalább csöndben volt.) No tehát kicsit fényképezkedtünk, majd játszóztunk: először a tengerparti, majd a kastélynál lévő játszótéren. Utóbbinál mindkét gyerek rákattant a homokozóra, de ez jól is jött, legalább nem kellett utánuk rohangálni. Mig a kastélynál játszóztunk, Anyuék elmentek némi kaját szerezni a teázóba, úgyhogy a hazaút boldog scone-ozással telt. Ebédre értünk haza és innentől ment a szokásos menet: altatás majd szabadprogram 4-ig. Mialatt Palika aludt, én úgy döntöttem, hogy a Nutgrove-ban töltöm a szabadidőmet: egyrészt sapkát kellett vennem magamnak, másrészt vissza kellett vinnem a Tresspass-ba a Peti által nagynak titulált téli kabátot (szippp), harmadrészt pedig szereznem kellett Pipinek egy mackógatyót, egy kapucnis felsőt meg egy farmert, mert ezeket igy egyszerre, egyik napról a másikra kinőtte. Mire hazaértünk (Anyu jött velem a Nutgrove-ba), Paletta felkelt, mi pedig éhgyomorra elmentünk a Palmerston Parkba (aka Kukacos játszó). Hazafelé - mivel a hétvégi forgalom elég jó volt - tettünk egy kört a Grand Canal Square felé, hogy megnézzük a piros rudakat a szinház előtt és ha már ott voltunk, keringtünk ott egy keveset, hogy megtekintsük a környék további nevezetességeit is (pl a legelső lakásunkat). Jó későn értünk haza, de megérte, jó kis aktiv napunk volt, szeretem az ilyet.
Hétfőn délelőtt Palikával jelenésünk volt a védőnőnél. (Nagyon vicces ám a rendelő, tiz meredek lépcső visz fel, de se lift, se rámpa nincs, a lépcsőtől meg két méterre ott egy igen forgalmas út... Beteg. (Úgy oldottam meg, hogy először bevittem Palikát, letettem a folyosó végén, majd mig kővé dermedve nézett, most mi van, elszaladtam előle, lerohantam a babakocsiért, felcipeltem, majd a döbbenettől merev gyereket bedobtam a babakocsiba és mehettünk is a védőnő elé... Visszafelé hasonlóan cselekedtem, csak akkor a kocsit vittem először, nem a gyereket. Nyilván.) A lényeg a lényeg, Paja tökéletes, 89,5 cm (haha), 14,2 kg minden hacukában, cipőben és 51 cm a fejkerülete. Kaptam egy csomó füzetet, mit csináljak vele, hogyan szórakoztassam, mit adjak neki enni, ilyesmik és miután semmi kérdésem nem volt, mehettünk az utunkra, a következő ellenőrzés 3,5 évesen, 2 év múlva lesz...
Délután jött Mónika (hiába voltak itt Anyuék, nem mondtam le, mert minden fillér számit neki, nem akartam, hogy most három hétig kiessünk neki, a héten úgyis csak egyszer tudott jönni) és mig ő a fiúkkal volt, mi elmentünk Seapoint-hoz tengert nézni. Mivel jó hideg volt, nem maradtunk sokáig, de hazamenni még nem akartunk, úgyhogy tankoltunk és hazafelé beugrottunk a Tescoba sörért. (Próbáltam Anyuékat elküldeni egy pub-ba, de nem ment... Igy legalább itthon kaptak némi Guinness-t. Nem mintha nagy sörösek lennének, de mégis csak Irországban vagyunk vagy mi.)

A kedd, hát a kedd az egy vicces kis nap volt... Délelőttre Wicklow-t terveztem be, még hozzá a Lough Tay-t és a Powerscourt Gardens-t. Mázlink volt, mert egész jó időnk volt, Wicklow szépen hozta a barna-ősz figurát, igy csodálkozva-ámuldozva keringtünk a hegyek között, kissé mondjuk fosva, mert az utak ugye arrafelé igencsak keskenykék és hol lejtenek, hol emelkednek olyan 30 fokban... No, miután megleltük a tavat, visszafordultunk Powerscourt felé és bár nem sok időnk maradt élvezni a tájat, ha már ott voltunk, bementünk. Mig Anyuék a kertben sétáltak, mi Palikával a játékkiállitásra fizettük be magunkat, majd mikor úgy láttam, itt az idő, lementünk teázni és sütizni a teázóba. Fél 1-kor futottunk össze Anyuékkal a teraszon, sajnos tényleg nem volt elég idejük alaposan körbenézni, de legalább már tudjuk, hogy ide még vissza kell vinni őket, ha legközelebb jönnek. Negyed 2-re értünk haza egyébként, pont volt időnk Petiért pontosan odasuttyanni, hiába no, eléggé behatárolja a programjainkat ez a napközi-nélküliség.
Délután Petinek fél 6-tól tánc volt és mivel az Poolbeg felé van, úgy döntöttünk, hogy mig ő táncikál, mi kimegyünk a partra és megnézzük a tengert. No igy is tettünk, ám mikor kiszálltunk, megláttam, hogy hoppá, a jobb hátsó kerék totál lapos... Isteni. Bár Apu ott volt ugye velünk, ő sem tudta lecsavarni a kereket a helyéről (mondjuk én meg sem próbáltam), mert totál be voltak rozsdásodva a csavarok, meg sem moccantak a kis nyomorékok. Mivel elég sokan futkároztak körülöttünk, megállitottam egy faszit, hogy segitsen legyen szives, de természetesen neki sem jött le varázsütésre a kerék, úgyhogy kénytelen voltam kihivni az autómentőket... Másfél óra után ért ki hozzánk egy fickó (az út elején magasságkorlátozó rács van, igy még azt is le kellett szereltetnie, hogy lejusson a partra, ahol szobroztunk, mert hát miért is ne), de ezután már csak percek kérdése volt és kicserélte a kereket, meg voltunk mentve. A partról Maruékhoz vettük az irányt, hiszen Petit ő hozta el táncról, szóval mig mi Pajával küzdöttünk a hidegben, Pipinek extra playdate-je kerekedett Christiannal... Mire hazaértünk, 3/4 8 volt, de mivel már múlt héten sem voltam a tanfolyamomon, ledobtam a gyerekeket meg Anyuékat otthon és rohantam tovább, mert elég béna lett volna megint hiányozni... Fél 10-re értem haza, ekkor már kb pokolba kivánva ezt a napot.
Szerdán folytatódott a mélyrepülés: mivel reggelre az addig javuló tendenciát mutató fülem megint totál bedugult, semmi kedvem sem volt sehová menni kirándulgatni, ehelyett inkább egész délelőtt csak ügyintéztem. Először is leadtam a lyukas kereket szerelni, aztán Blackrockból elhoztam a netről rendelt Marks and Spencer kabátot Petinek és visszavittem a Mothercare-es kabit, majd átgurultam Nutgrove-ba és megvettem Sebi karácsonyi ajándékát. (Meg vettem még ezt-azt, de már nem tudom, mit.) Délután Anyu levitte Pipit a Herbert Parkba, én itthon szomorkodtam, majd 6 körül felugrott Gyöngyi és gyerekkönyveket cseréltünk.

Csütörtökön délelőtt a Phoenix Parkba mentünk, de ezúttal nem játszózni, hanem Farmleigh-hez. Sétáltunk a szép őszi napsütésben, felfedeztük a ház környékét, a kertet, majd beültünk sütizni a kávézóba, ami nagyon vicces, mert egy kis tó fölött van: szóval ha lenézel, a lábad alatt a rácsok között csillog a tavacska vize... Kifejezetten jobban élveztem volna ezt a délelőttöt, ha hallok, de azért igy sem volt teljesen pocsék a program, csak egy kicsit... Délután 3-ra mentem amúgy a fülorvoshoz, de erről már beszámoltam: a nő kimosta, kitisztitotta a fülem és végre kaptam fülcseppet meg krémet is, hurrá. 4-re értem haza, ekkor Palika felkelt és mig Anyuék elvitték őt sétálni a Grand Canal mentén, mi Pipivel feldiszitettük a lakást Halloween-re várva.

Pénteken a Killiney Hill-en kezdtünk: mókás volt, hogy csak Palika volt velünk, igy nem kellett Pipi sopánkodását hallgatni, hogy unja már a sétát és különben is, miért nem játszózunk, hiába no, Palika egy aranyember, jön, ahová mondjuk. Hazafelé Dun Laoghaire-t és Sandymountot érintve mentünk haza, majd amig Paletta aludt, Anyuék eldartoztak Howth-ra mászkálni és 6 körül kockává fagyva értek haza. Miután szusszantak egyet, én 7 körül elugrottam a Merrion Tescoba ezért-azért, de mivel alig voltak, 3/4 8-ra, kádmosásra már haza is értem.
Ez volt hát Anyuék első hete itt, azt nem mondhatom, hogy unatkoztunk, mert sokfelé mászkáltunk, de az nyilvánvaló, hogy a hétre a hülye fülem sajnos erősen rányomta a bélyegét...
Hamarosan folyt. köv. szombattól.