A szombatnál hagytam hát abba. A délelőttünknek lőttek ugye, mert 10re mentem a fülorvoshoz ismét. Mivel a fülcsepp és a krém hatására javult a dugulás (és igy a hallásom), megbizonyosodtunk afelől, hogy valami gombás fertőzésem volt / van, mert mint a néni mondta: "jellegzetes fekete spórákat lát a fülemben" hát fúúúj. Mindenesetre megint kitisztogatta a fülem, mondta, hogy még vagy egy hétig bőszen csöpögtessek - kenegessek és biztos, ami biztos, hétfőn még fáradjak vissza egy újabb tisztogatásra. Mivel a délelőtt a dokival el is szállt, délután, Palika alvása után buliztunk: miután nem tűnt borzasztó hidegnek az idő, elautóztunk Bray-be fagyizni. Bár napsütésben indultunk, odaérve azért éreztük, hogy ez nem a legjobb ötlet volt, mert a parton nagyjából 5 fok, ha volt és természetesen a nap is elbújt. Mivel kemények vagyunk, ennek ellenére vettünk ám fagyit, amit kockára fagyva ettünk meg a süvöltő szélben, éljen a felső légút edzés.

Vasárnap délelőtt Anyu itthon maradt főzni (más napokon is főztünk ám, de inkább este), mi meg Apuval meg a két gyerekkel elmentünk a St Anne's Parkba. Jó volt, elég sokat mozogtunk, játszóztunk, a gyerekek is normálisak voltak, úgyhogy hazafelé Pipi kapott is egy 99-t (ez az ir fagyi, olyan, mint a McFreeze, öntet nélkül), mi meg Apuval vettünk egy kávét. Ebéd után Anyuékat elküldtem a városba nézelődni, majd mikor hazaértek, én léptem le a Merrion Tesco-ba vásárolni kicsit. Az este taxi kereséssel telt: kissé későn esett le, hogy nem a legszerencsésebb egy hajnali 6.15-ös géphez Aircoach-csal kimenni, de persze mindegyik magyar taxis már foglalt volt, igy kénytelen voltam hivni Apunak egy irt, no de mindegy, a lényeg, hogy kijutott negyed 6-ra a reptérre. (Brutál, nem is tudom, hogy megyünk haza legközelebb, mégis hogy lehet kirángatni két gyereket 3/4 5-re a repülőtérre? (Apunak nem volt csomagja, úgyhogy mehetett "későn".))    
Hétfőn tehát korán indult a hét: Aputól fél 5kor könnyes búcsút vettem, mert ő ment haza, Anyu meg kikisérte a reptérre. Mivel hétfőn ért haza T. is, kimentem elé a 11-es Aircoach-csal és együtt jöttünk haza a reptérről taxival. (Érzem én is, hogy az előző pár mondatban feltűnően sokszor hangzott el a "reptér" szó, de ez van, ez volt az a nap, mikor ezért vagy azért mind a négyen megfordultunk... A reptéren.) Mikor hazaértünk, megebédeltünk, T. és Palika elment aludni, én meg leléptem a fülorvoshoz. Hálistennek már csak kicsit kellett kapirgálni a fülemben, jól reagált a gomba a cseppekre (elpusztult, ha-ha-ha), de még igy is csöpiznem-kennem kell egy hétig. A délután-este az ajándékok kiosztásával telt (T. mindig elő-Santat játszik ilyenkor): Palika kapott egy halacskás-horgászós játékot, két pár téli cipőt, egy pulcsit, három hosszú ujjas pólót meg egy nagyon vicces kutyás furulyát; Pipi meg egy furcsa hangokat adó kis valamit meg egy óriási összeszerelhető hullámvasutat. Utóbbi 7 éven felülieknek ajánlott, de Peti ügyes, azonnal rákattant a cuccra és kész persze nem lett vele, de egész jól elszöszmötölt egész este.

Kedden - azaz ma - délelőtt a Botanikus kertben jártunk Palikával és Anyuval, T. meg dolgozott. Jó másfél órát sétálgattunk az őszi fák meg bokrok között, nagyon romantikus volt, de tényleg. (Ez a Paja egy angyal, komolyan, jött, mintha dróton húztuk volna, egy nyikkantást nem adott ki, hogy unja a banánt. Imádom.) Délután volt Pipi utolsó tánca, előtte jól összevesztünk, mert minősithetetlen stilusban közölte, hogy ő nem akar menni blablabla, de végül mikor mondtam neki, hogy oké, akkor maradjon itthon és játsszon egy szó nélkül a szobájában, mig át nem gondolja, milyen hangon beszélhet a saját anyjával és milyenen  nem, akkor már megijedt és hang nélküli sirásba kezdett, hogy jaj, jaj, hogy rákiabáltam. (Nem is emeltem fel a hangom amúgy, csak mondtam neki, hogy azt csinál, amit akar, nem érdekel, húzzon a szobájába gondolkodni, mégis mit képzel magáról.) No mindegy is, a lényeg, hogy elmentünk az utcsó táncra... Mig a fiúk táncoltak, mi Maruval a kocsiban ültünk és dumálgattunk. (Ez ilyen romantikus nap volt, na...) Este még elszaladtam az utolsó life skills órámra is és hát itt tartunk most, holnaptól T. szabin lesz jövő péntekig, megpróbálunk minél többet együtt lenni, hurrá, hurrá.